Page 110 [110]
OCR
108 ¢ 5. ALKOHOLISTAK AZ A.A.-BAN az egyik fajta látásmód az őrületet és a halált, a másik pedig a józanságot és az életet jelenti. Az alkoholista karakter milyensége mellett kérdésként fogalmaztam meg, hogy végső soron miben különbözik az alkoholista a nem alkoholistától. Az alkoholizmus kialakulásának lehetnek hajlamosító tényezői, azonban ezek sem önmagukban, sem együttesen nem okozzák az alkoholizmust. Lehetséges, hogy valaki öröklötten érzékenyebb az alkoholra, érhetik olyan környezeti hatások, amelyek mellett nagyobb eséllyel válhat alkoholistává, mégsem lesz mindenki alkoholista, aki hasonló kondíciókkal rendelkezik. Végső soron nem tudjuk megmondani, pontosan miért is lesz valaki alkoholista. Ha csak a betegség testi és érzelmi-mentális szintjére vagyunk tekintettel, az italtól való tartózkodás, illetve a kontrollált ivás képessége jelenti az alkoholista és nem alkoholista közötti választóvonalat. Az A.A. szerint azonban az alkoholizmus gyökere a harmadik szinten, az alkoholista karakterben keresendő, s e szinten, úgy tűnik, korántsem egyszerű különbséget tenni alkoholista és nem alkoholista között. Az alkoholista karakter vonásai között csupa olyan jellemzőt láthattunk, ami bárki tulajdonsága lehetne. Bárki lehet önközpontú, önmagát sajnáló, másokat vádoló, félelemmel, megfelelési vággyal teljes, és ez elmondható bármely további vonásra az említettek közül. Kérdésemre, hogy végül is mi a különbség alkoholista és nem alkoholista karakter között, egyik adatközlőm elmondta, hogy azt az , arányokban" lelhetjük meg. Alkoholista és nem alkoholista karakter között tehát nem lényegi, hanem fokozati különbség van: a , túlvezérelt ego" az alkoholistában nagyobb intenzitással működik, a vázolt karakterjegyek nála feltűnő mértékben és halmozottan jelentkeznek. Ezekhez az esetek többségében — bár nem szükségszerűen — kapcsolódik a tüneti szint, a kontrollvesztett ivás megjelenése. A kapcsolódás nem szükségszerű, hiszen, mint korábban láttuk, az is lehetséges, hogy az alkoholista még nem iszik, és az is, hogy már nem iszik — ad absurdum akár az is elképzelhető, hogy sohasem iszik. Ami magát az ivást tekintve szükségképpen velejárója az alkoholizmusnak, az a jövőbeniség, a potencialitás és a latencia szintjén húzódik meg: aki alkoholista, az abban az esetben, ha iszik, bizonyosan nem képes hosszabb távon kontrolláltan inni. 5.5. Az A.A.-sztori Az A.A. által körvonalazott alkoholista identitás megalkotásának leglényegesebb eszköze az ün. „A.A.-sztori”. A „Nagykönyv” elsö angol nyelvű kiadásainak készítésekor Bill W., a szerző, illetve a Közösségnek azok a tagjai, akik véleményezték a kéziratot, egyetértésben voltak abban, hogy a könyv második részében az A.A.-ban józanodó alkoholisták saját elbeszélésű történeteinek - az első kiadásban 28 történetnek - kell helyet kapniuk.
