Page 103 [103]
OCR
5.3. Az A.A. ALKOHOLIZMUSKONCEPCIOJA * 101 megszabadítani programját a vallási tartalmaktól, így a bűn fogalmától és a büntető Isten képzetétől is, oly módon, hogy mindeközben fenntartsa a spirituális fordulat, metanoia szükségességét. A , vallásos" szó egyre kevésbé volt a Közösség számára vállalható, s azt a semlegesebb , spiritualitás" szó váltotta fel. A betegségfogalom jelentésbeli ambivalenciájának bonyolultságát eredményezi tehát egyfelől az, hogy magában hordozza az A.A. által egyesíteni kívánt tudomány és vallás szemléleti különbségét, másfelől az, hogy az A.A. eközben mindkettőhöz külön-külön is ambivalens módon viszonyul. Ilyen feltételek között nehezen tisztázható egyértelműen, hogy valójában mi is a különbség a bűn és a spirituális betegség fogalma között. Úgy tűnik, a két fogalom gyökerét tekintve formálisan, alakilag azonos egymással: önközpontúság; azonban mégiscsak van közöttük egy mélyreható kulturális, világszemléleti, nyelvezeti különbség. Az A.A. programja itt is, mint másutt, struktúrájában megőrzi a kereszténységtől örökölt gondolati mintázatokat, azonban egyszersmind elszakad a keresztény — és minden egyéb - vallástól, a bűn fogalmától, annak történelmi és társadalmi összefüggéseitől, tradicionális, számára terheltnek mutatkozó jelentésétől. A spirituális betegség fogalma ilyen módon sem a tudományos, sem a vallási diszurzusban nem horgonyozható le. Ha a tudomány nem képes kezelni az alkoholizmust, akkor annak kereteit meg kell haladni. E tágabb keret azonban ne legyen valamely vallás, mert az egyfelől kirekeszti a nem vallásos alkoholistákat, másfelől kevésbé alkalmas az alkoholista ego kipukkasztására: mint említettem, az A.A. programjának kialakítói úgy tapasztalták, hogy a vallás, a prédikálás elijeszti a programtól az alkoholistákat, míg a szikár orvosi diagnózis és predikció könnyen a mélypontra , segíti" őket, és ezzel felkelti a változás igényét. Röviden: az alkoholizmus kezelésében a vallás ugyan hatásos, de elítélő, és ez megkeményíti, ellenállásra készteti az alkoholista egót, az orvostudomány pedig önmagában hatástalan, de megpuhítja az alkoholista egóját. Kérdésként vetődhet fel, hogy végső soron mi tartja egyben, mi legitimálja, mi alapozza meg ezt az első ránézésre nehezen összeilleszthető fogalmakat tartalmazö, tudomänyos-spirituälis hibridnek tűnő betegségkoncepciót. A válasz az A.A. által alkalmazott , gyógymód" eredményességében, ismét csak az A.A. pragmatikus szemléletében rejlik. A spirituális betegség fogalma vallás és tudomány közé kerülve elsősorban nem annyira a keresztény hagyomány vagy a tudomány tekintélyéből meríti legitimitását — bár ezek a fogalom létrejövetelének nélkülözhetetlen kulturális feltételei —, hanem az A.A. programjának hatásosságából, működőképességéből. Az alkoholistáknak a Közösség tapasztalatai szerint nem segít, ha bűnösöknek tekintik őket, ellenben segíti a felépülést az, ha az alkoholizmust betegségnek tekintik. És ami ennél is lényegesebb, az A.A. olyan módszert talált, amely hosszú idő óta először bizonyult eredményesnek, olyan feltűnő módon, hogy, mint láttuk, idővel az orvostudomány képviselői is átvették elképzelései egy részét. Ha pedig a módszer működik, és az alkoholisták felépülnek, az igazolja a koncepció helyességét.
