OCR
98 s 5. ALKOHOLISTÁK AZ A.A .-BAN szóösszetételben jelentkező fogalmi feszültséggel kapcsolatban jellemzően nem merülnek fel különösebb aggályok a Közösségben. Az A.A.-tagok ragaszkodnak ahhoz, hogy az alkoholizmus fizikai és érzelmi-mentális szinten a köznapi, illetve az orvostudományi értelemben vett betegség, amelyről hordozója nem tehet, és ez akkor is így van, ha gyökerét tekintve spirituális természetű, s a jellem defektusával áll összefüggésben. 5.3.1.3. A felelősség kérdése Világos, hogy az alkoholizmus betegségként való felfogásának egyik tétje az, hogy amennyiben az alkoholista beteg, ivása nem erkölcsi kérdés, azért nem tehető felelőssé. A felelősség alóli ilyen felmentés azonban egyes teoretikusok szerint mégsem lehet egészen teljes körű, hiszen az italra adott , allergiás" testi reakció vagy legalábbis az iváskényszer általában sokévi ivás után alakul ki, mely időszak a felelősség terhét rója az italozóra. Sőt, az egzisztencialista elképzelés szerint még a szeréhség, illetve az elvonási tünetek megjelenése sem jelenti azt, hogy az alkoholproblémával küzdő egyén választásra való képessége teljességgel megszűnne (Wurm 2003: 489, 492.). A függőségért viselt felelősség ilyen megfontolásai igen jellemzőek a , közgondolkodásra" is, sőt, mint adatközlőim szóvá tették, a pszichiátriai kórházi osztályok személyzete körében is gyakran tapasztalható a pszichiátriai és addiktológiai betegek megkülönböztetése azon az alapon, hogy az addiktológiai betegek legalábbis részben maguk tehetnek az állapotukról, míg a pszichiátriai betegek nem. A , közgondolkodás", illetve az egzisztencialista érvelés premisszái valószínűleg teljes mértékben nem védhetőek, és valóban, az A.A. programjában implicite bizonyos mértékig jelen van a függőségért viselt felelősség gondolata. Ezt jelzi például a Tizenkét Lépésben szereplő jóvátétel ajánlása: az a kívánalom, hogy a józanodó törekedjen jóvátenni az aktív alkoholizmusa során okozott károkat, valamiképpen az okozott károkért viselt felelősséget implikálja. Nem hárítható el tehát az a logikai lépés, hogy ha valaki felelős az alkohol megszerzése érdekében vagy ittas állapotban tanúsított viselkedéséért, akkor bizonyos mértékig a viselkedés okát képező alkoholfogyasztásáért is felelős. Az A.A.-ban uralkodó explicit alkoholkarrier-narratívától azonban távol áll a fenti okoskodás. E narratíva szerint az alkoholizmusért viselt felelősséget hangsúlyozók alábecsülik a szerfüggőség hatalmát: olyan ellenállhatatlan erőről van szó, amellyel szemben az egyén teljesen tehetetlen, és amelyet saját erejéből nem képes legyőzni. Az egzisztencializmus voluntarizmusa Wurm (2003) leírásában döntések sorozatának kérdésévé teszi mind a függőség kialakulását, mind a függőségből való felépülést, a döntések pedig akaratlagosan meghozhatók — éppenséggel ez az, amit az A.A. a leghatározottabban tagad, azt állítva, hogy az alkoholizmus az emberi akarat teljes kudarca. Wurm egzisztencialista modellje tehát nem