OCR
90 " 5. ALKOHOLISTAK AZ A.A.-BAN 11. , filmszakadás" (italozás miatti emlékezetkiesés), 12. annak érzése, hogy jobb lenne alkohol nélkül (Alcoholics Anonymous 1992b). Az öndiagnózis elképzelése némi magyarázatra szorul. A , Csak te magad mondhatod meg, hogy alkoholista vagy-e" állítást nem leíró, hanem inkább normatív értelemben kell vennünk. Leíró értelemben — amennyiben elfogadjuk azt a kulturális kontextust, amelyben az alkoholizmusfogalom konstituálódik — meg lehet állapítani kívülről is, hogy valaki alkoholista-e. Az A.A.-ban gyakran lehet találkozni azzal a szófordulattal, hogy a környezete általában előbb tudja már valakiről, hogy alkoholista, mint ő maga. S természetesen az A.A.-tagok azt is elismerik, hogy egy megfelelő tudással rendelkező szakorvos képes többé-kevésbé objektíven, tényszerűen megállapítani, hogy valaki alkoholfüggő-e. Az A.A.-tagok ugyanakkor tartózkodnak attól, hogy bárkit alkoholistának minősítsenek. Egyrészt — a leíró értelemnél maradva - azt mondják, hogy ők laikusok, nem szakemberek, és nem tisztjük az, hogy másokat diagnosztizáljanak. Az állítás normatív értelme ugyanakkor a józanodó alkoholisták sokaságának saját példája alapján megerősített tapasztalatából indul ki, miszerint az alkoholisták többsége nem fogadja el másoktól az alkoholista minősítést. Sőt a kívülről adott minősítés sokszor ártalmas, kontraproduktív, megerősíti az ivót a viselkedésében. Attól még egyetlen alkoholista sem változott meg, legfeljebb ideig-óráig, hogy azt mondták neki, hogy alkoholista, és változtatnia kell az életén. A valós változáshoz az szükséges, hogy alkoholista voltát, kontrollvesztését ő maga ismerje be a maga számára. A szóban forgó állítás tehát normatív értelemben azt jelenti, hogy , az orvos vagy bárki más hiába mondja neked azt, hogy alkoholista vagy, ettől nem fogsz megváltozni. Ha változni akarsz, neked kell beismerned a problémát. Ez a te döntésed, más nem hozhatja meg helyetted." Ennek megfelelően az A.A.-ban nem szokás másokat letámadni, ostromolni, szembesíteni, alkoholistának nevezni. Ha egy A.A.-tag valaki esetében azt észleli, hogy problémája lehet az alkohollal, akkor saját problémájáról és annak általa alkalmazott megoldásáról beszél az illetőnek, s ezzel lehetőséget ad arra, hogy azonosuljon vele. Az A.A.-ban nem szokás közvetlenül másokat minősíteni: mindenki önmagáról beszél, még ha ezzel közvetetten mond is valamit a másikkal kapcsolatban, vagy legalábbis önmagán keresztül megmutat neki egy lehetséges értelmezési keretet és viselkedési mintát. A folyamat szerkezete a következőképpen írható le: - egy józanodó alkoholista a Közösség és saját maga által alkotott tapasztalatkonstruktumai alapján olyan jegyeket észlel valaki más esetében, amelyek alapján alkoholproblémát valószínűsít; - ha a helyzet lehetővé teszi, beszél az illetőnek saját alkoholizmusáról és felépülésérél;