Seite 39 [39]
OCR
e 2. AZ ALKOHOLFOGYASZTÁSTÓL AZ ALKOHOLIZMUSIG 2.1. Az alkoholfogyasztás története, jelentéseinek komplexitása Jóllehet az égetett szeszek elterjedése a középkor végéig váratott magára, a növényi vagy állati eredetű, cukor- vagy keményítőtartalmú anyagokból erjesztett italokat ősidőktől kezdve fogyasztották világszerte. Már néhány példa említése sejtetheti az erjesztéssel készült sörök és borok sokféleségét: a kanadai őslakosok cukorjuharfából, a mexikóiak agavéból, a dél-amerikai indiánok kukoricából, maniókából és pálmából, az afrikai népek kölesből és ugyancsak pálmából, a Mediterráneum és Európa népei szőlőből, gabonából vagy mézből, az ázsiaiak úgyszintén kölesből, ezenkívül rizsből, pálmából, tejböl etc. erjesztettek alkoholos italokat (Braudel 1985: 250-251.; Jakabhäzy 1910: 190-192.). Az alkoholfogyasztäs az ókorban gyakran szakrális tevékenységek része, akár a bacchanáliák extázis-élményére, akár az egyiptomiak azon hitére gondolunk, hogy alkoholmámorban az ember közelebb kerülhet az istenekhez. Mezopotámiában az i. e. 4. évezredben - sőt, valószínűleg azt megelőzően is —, illetve az egyiptomi óbirodalomban vagy a bronzkori Európában már bizonyosan fogyasztottak sört. Mint Hoffmann Tamás (2001: 321.) idézi, egy négyezer éves asszír felirat szerint , aki nem ismeri a sört, nem is tudja, mi a jó". Közismert tény, hogy a Codex Hammurapi már szabályozta a sör előállítását. Európában a sört főként az északi gabonatermelő vidékeken fogyasztották, de a középkorban már Spanyolországban is igen elterjedt volt. A bortermelés feltehetően a Mediterráneumból indult, a régészeti leletek szerint Damaszkusz környékén már a 4. évezredben készítettek bort. Európa felé a zsidó-keresztény és a görög-latin kultúra közvetítette. A szőlőművelés az ókorban és a középkorban főként Európa déli népeire volt jellemző, de a kereszténységgel együtt fokozatosan északabbi területekre is eljutott. Miután a sör az északi pogány világban éppúgy a vallási kultusz része volt, mint a kereszténységben a bor, a sörfogyasztó és borfogyasztó kultúrák találkozása nem volt egészen feszültségmentes. Montanari (1996: 30.) leírása szerint a Szent Kolumbán élete megemlékezik arról, hogy a VII. században a szent, belefújva, összetörte a Wotannak áldozó svábok , gyalázatos", ördögi italát rejtő söröskorsót. Mindazonáltal a profán világ, sőt a kolostorok mindennapjaiban is jól megfért egymás mellett a sör és a bor. Részint, mivel a tiszta víz ritkaságnak számított, a sóval tartósított élelmiszerek fogyasztása utáni szomjoltóként, részint magas tápértékű élelmiszer gyanánt, részint ünnepekkor és nemkülönben élvezeti cikként, mámorító hatásáért, a kocsmai
