Seite 39 [39]
e 2. AZ ALKOHOLFOGYASZTÁSTÓL
AZ ALKOHOLIZMUSIG
2.1. Az alkoholfogyasztás története, jelentéseinek komplexitása
Jóllehet az égetett szeszek elterjedése a középkor végéig váratott magára,
a növényi vagy állati eredetű, cukor- vagy keményítőtartalmú anyagokból
erjesztett italokat ősidőktől kezdve fogyasztották világszerte. Már néhány
példa említése sejtetheti az erjesztéssel készült sörök és borok sokféleségét:
a kanadai őslakosok cukorjuharfából, a mexikóiak agavéból, a dél-amerikai
indiánok kukoricából, maniókából és pálmából, az afrikai népek kölesből és
ugyancsak pálmából, a Mediterráneum és Európa népei szőlőből, gabonából
vagy mézből, az ázsiaiak úgyszintén kölesből, ezenkívül rizsből, pálmából,
tejböl etc. erjesztettek alkoholos italokat (Braudel 1985: 250-251.; Jakabhäzy
1910: 190-192.).
Az alkoholfogyasztäs az ókorban gyakran szakrális tevékenységek része,
akár a bacchanáliák extázis-élményére, akár az egyiptomiak azon hitére
gondolunk, hogy alkoholmámorban az ember közelebb kerülhet az istenekhez.
Mezopotámiában az i. e. 4. évezredben - sőt, valószínűleg azt megelőzően
is —, illetve az egyiptomi óbirodalomban vagy a bronzkori Európában már
bizonyosan fogyasztottak sört. Mint Hoffmann Tamás (2001: 321.) idézi,
egy négyezer éves asszír felirat szerint , aki nem ismeri a sört, nem is tudja,
mi a jó". Közismert tény, hogy a Codex Hammurapi már szabályozta a sör
előállítását. Európában a sört főként az északi gabonatermelő vidékeken
fogyasztották, de a középkorban már Spanyolországban is igen elterjedt volt.
A bortermelés feltehetően a Mediterráneumból indult, a régészeti leletek
szerint Damaszkusz környékén már a 4. évezredben készítettek bort. Európa
felé a zsidó-keresztény és a görög-latin kultúra közvetítette. A szőlőművelés
az ókorban és a középkorban főként Európa déli népeire volt jellemző, de a
kereszténységgel együtt fokozatosan északabbi területekre is eljutott. Miután
a sör az északi pogány világban éppúgy a vallási kultusz része volt, mint a
kereszténységben a bor, a sörfogyasztó és borfogyasztó kultúrák találkozása
nem volt egészen feszültségmentes. Montanari (1996: 30.) leírása szerint
a Szent Kolumbán élete megemlékezik arról, hogy a VII. században a szent,
belefújva, összetörte a Wotannak áldozó svábok , gyalázatos", ördögi italát
rejtő söröskorsót. Mindazonáltal a profán világ, sőt a kolostorok minden¬
napjaiban is jól megfért egymás mellett a sör és a bor. Részint, mivel a tiszta
víz ritkaságnak számított, a sóval tartósított élelmiszerek fogyasztása utáni
szomjoltóként, részint magas tápértékű élelmiszer gyanánt, részint ünne¬
pekkor és nemkülönben élvezeti cikként, mámorító hatásáért, a kocsmai