egészére irányuló strukturális és a mondottak jelentésének megvilágítását
célzó kontrasztkérdéseket (Spradley 1979: 58-68.). A „kontrasztäläs”, vagy
jelentéssel való telítés leghatékonyabb eszközének az adatközlő életéből vett
példák kérése bizonyult. Miután mind az aktív alkoholista karrier, mind a
felépülés körülményei egyszerre , tanúságtételek" (Kovács 2007b: 374.), az
adatközlők egész életét átfogó megélt események, melyek identitásuk alap¬
elemeivé válnak, és egyúttal etnográfiai információkkal is szolgálnak, az
interjúk többsége a narratív élettörténeti interjú és a tematikus , vezérfonal¬
interjú", sőt, amennyiben a válaszadó élettörténete összefonódik a Közösség
történetével, egyben az oral history interjú (Kovács 2007a: 269-270, 271-276.)
sajátos kombinációja.
A kutatómunka előrehaladtával, ahogy kérdéseim egyre célzottabbakká
váltak, egyre inkább előtérbe kerültek a strukturált interjúk. Előfordult, hogy
korábbi interjúk után felmerültek további pontosító kérdések (Babbie 2003:
300.), vagy a Közösséggel kapcsolatban kiegészítő adatokra volt szükség,
azonban ezek az interjúk gyakran az etnográfiai leírás folyamata közben
felmerülő kérdések, kétségek eloszlatását, a leírás ellenőrzését is szolgálták.
E strukturált interjúk többségéről nem készült felvétel, egy alkalommal
azonban rögzítettem, tekintettel a felvetődő kérdések — az alkoholizmusért
viselt felelősség, a betegség spirituális aspektusa, az aktív alkoholista és a
józan gondolkodás különbsége — bonyolultságára.
Az interjús adatgyűjtés a nemzetközi kutatásokban szokásosnak mondható
mennyiség (15--/-10] szintjén ért el információs ,,telitettséget” (Kvale 2005: 108.).
Összességében 25 hangfelvételt készítettem kutatómunkám során, melyek
körülbelül 40 órányi hanganyagot tesznek ki. A 25 hangfelvételből 20 egyéni
interjú, míg 5 felvétel az általam szervezett találkozások beszélgetéseit rögzí¬
ti, melyek során 3-3 A.A.-tag a PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika
Tanszék egyik kurzusán, egyetemi hallgatók előtt megosztotta élettörténetét,
illetve beszélgetett velük. A 20 egyéni interjúból kettő, a dr. Kelemen Gáborral,
illetve a dr. Robert Lefeverrel folytatottak nem A.A.-tagokkal készültek, ők
nem alkoholista adatközlőként kerültek bevonásra a kutatásba. A további
18 interjú 11 A.A.-taggal készült, közülük 10 fő tapasztalt, több mint 10 év
folyamatos absztinenciával rendelkező józanodó, 1 fő pedig néhány éve jó¬
zanodott a felvétel időszakában. A 10 tapasztalt józanodó közül hárommal
több (5, 3, illetve 2) interjúfelvétel készült, a többiekkel 1-1, bár az utóbbi
adatközlők közül néggyel több nem rögzített beszélgetésünk is volt.
A hangfelvételek közül 4 az említett OTKA kutatás részeként került rög¬
zítésre, melyek közül háromból teljes átírás készült. Az OTKA kutatás során
7 további A.A.-taggal készült interjú, melyeket a kutatócsoport más tagjai
vettek fel. E hét interjúról is teljes átírás készült, melyek szövegeit az értekezés
elkészítésében szintén felhasználtam, így az általam készített 25 interjúhoz
képest további empirikus anyaggal szolgáltak. Ezenkívül teljes átírás készült
a Dr. Robert Lefeverrel felvett interjúról is, melynek elkészítését ugyancsak