Seite 24 [24]
22 " 1. BEVEZETÉS
2003: 534-535.; Kvale 2005: 118-120.) alkalmaztam. A keretek ilyen meg¬
határozása során — mintegy válaszként - több interjúalanyom elmondta, és
ez általánosan használt , formula" az A.A.-ban, hogy az interjú során mon¬
dottak nem az A.A. , hivatalos" álláspontját tükrözik, ő maga nem az A.A.
nevében beszél, hanem saját véleményét fejti ki.
Már a terepmunka kezdetétől kerestem azokat a személyeket, akik po¬
tenciális adatközlők lehetnek. Igyekeztem a tapasztaltabb józanodókhoz
fordulni kérdéseimmel a meetingek után, de gyakran a véletlen sodort össze
beszélgetőtársakkal, akik A.A.-találkozók szálláshelyein a szobatársaim vol¬
tak, vagy meetingjein mellettem ültek. Nemegyszer támadt olyan érzésem,
hogy nemcsak én választom az adatközlőt, hanem az adatközlő is választ
engem. Az ilyen beszélgetések rendszerint személyes és gyümölcsöző kap¬
csolattá fejlődtek, esetenként ugyanazzal a személlyel több interjú felvételét
eredményezték. A kutatás kezdeti időszakában jellemzően strukturálatlan,
spontán interjúkat, , barátságos beszélgetéseket" (Spradley 1979: 55—58.)
folytattam, melyekről ritkán készült felvétel. Felvételek híján a beszélgetések
alatt általában kulcsszavakkal, majd röviddel azt követően részletesebben
jegyzeteltem. A spontán zajlott interjúk többsége az egészen rövid, néhány
perces interakcióktól az egyórás beszélgetésekig terjedt, de előfordultak hosz¬
szabb, együtt elszállásolva, együtt sétálva vagy kávéházban ülve folytatott
beszélgetések is. Ahogy ismereteim és kérdéseim bővültek és artikulálódtak,
a spontán interjúk folytatása mellett egyre inkább áttértem a félig strukturált
interjú módszerének alkalmazására. Ez jól megfelelt a kvalitatív adatgyűjtés
megkívánta nyitottság, rugalmasság és interaktivitás követelményeinek,
melyek alapján igyekeztem választ kapni kérdéseimre, de olyan módon, hogy
nem erőltettem rá az adatközlőre saját koncepciómat, hanem meghallgattam,
,beszéltettem”, hagytam saját ritmusában, stílusában, érzés- és gondolatvi¬
lágában megnyilvánulni őket, és kérdéseimet a megfelelő pillanatban ebbe
próbáltam belefűzni (Babbie 2003: 336—338.; Brednich 1982: 64.; Lehmann
1982: 53.; Kvale 2005: 92.) Így a kérdések sorrendje és a beszélgetés menete
nem volt rögzített (Héra-Ligeti 2005: 153—154.), és megmaradt annak lehető¬
sége, hogy az adatközlő megőrizze számára megszokott elbeszélésfűzését,
stílusjegyeit, én pedig ugyanakkor váratlan információkhoz, új adatokhoz
juthassak, melyek menet közben új területeket nyithatnak; mindazonáltal a
tervezett kérdésekre is igyekeztem választ kapni. Mindez általában viszonylag
hosszabb, két, két és fél órás interjúkat eredményezett.
A félig strukturált interjúk készítésekor törekedtem az etnográfiai interjú
szabályainak megfelelően eljárni, amely az interjú során vissza-visszatér
ugyan a barátságos beszélgetés talajára, azonban szem előtt tart néhány köve¬
tendő elvet: az explicit cél meghatározását, az adatközlőnek adott etnográfiai
magyarázatokat arra vonatkozóan, milyen jellegű információkat igényel a
kérdező, illetve az etnográfiai kérdések felvetését. Utóbbiak egyaránt tartal¬
maztak leíró, egy-egy terület (pl. az alkoholista gondolkodás jellegzetességei)