Page 65 [65]
OCR
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben György (1573-1634) és Pázmány Péter). Az esztergomi érsek teológiai értekezése a szentírásról és az egyházról (1626). A magyar nyelvű hitvita-irodalmat Pázmánynak, Friedrich Balduin (1575-1627) lutheränus teolögusnak a Kalauzröl — ez is megvolt Lakatosnak — irott mtivére (Phosphorus veri catholicismi) adott vdlasza (A setét hajnal csillag után bujdosó lutberisták vezetője), és az ugyancsak jezsuita Sámbár Mátyás (1617-1685) Harom idvosseges kerdes (Nagyszombat, 1690) képviselte. Utóbbi kapcsán megemlítem, hogy a könyvanyag viszonylag frissnek mondható. Volt neki magyar újszövetségi rész (Evangelia Ungarica), nem tudjuk melyik fordítás, és Petrus Canisius (Kanijs, 1521—1597) katekézise magyarul, Vásárhelyi Gergely (1561—1623) fordításában." Az eredeti szerző és fordítója is jezsuita. A magyar nyelvű könyvek kapcsán elgondolkodtató az, hogy Lakatos, a magyar királyságbéli és bécsi tanulmányai alatt milyen tudatosan gyűjtötte a magyar könyveket is, kapcsolatait Nagyszombatban és Pozsonyban láthatóan fenntartotta. És viszont, az ottani egyháziak is figyelmet fordíthattak arra, hogy Erdélybe is eljussanak a frissebb kiadványok. Mielőtt a plébános latin nyelvű teológiai látókörét vizsgálnánk, meg kell említeni, hogy iskolai könyveit is megőrizte. A latin nyelv tanulása során a római szerzőket olvasták (Cicero [több], Caesar, Seneca), és a rhetorica alapkönyve is folytonosan rendelkezésére állt (Ouintilianus). Poétikatanulmányait Johannes Augustinus Baccherius (XVII. század) brabanti ágostonos szerzetes F/ores flavissae et elegantiae poeticae című több tíz kiadást megélt szöveggyűjteménye, a klasszikusnak mondható, évszázadokon ät hasznält alapmü, Jean Tixier (Johannes Textor Ravisius, 1480-1524) Theatrum historicum et poeticum segitette. Lakatos velhetöen nem tudta, hogy mit jelentett ez utóbbi mű megszületése kapcsán a Collöge de Navarre a párizsi egyetemen a XV-XVI. század fordulóján. Az azonban talán elképzelhető, hogy az akkori vallásos humanista szemlélettel kialakított szövegegyüttes szellemében hathatott. Ez a szellemiség pedig nem volt idegen a ferences lelkiségtől sem, amely egyébként Lakatost Erdélyben körülvette. A csíkkozmási pap könyvvásárlási tudatosságáról nincsenek információink, viszont feltűnő, hogy Ravisius humanista szellemét továbbvivő kiváló latinista, Michel de Montaigne tanára, Marc Antoine Muret (1526-1585) beszédgyüjteménye is a polcait díszítette. Talán ezt a kiadványkört folytathatjuk a jegyzéken csupán két szóval — , Pdysica Cbristiana" — jelölt könyvvel. Azt hiszem, botorság lenne ezt a tételt Daniel Wülfer (1617-1685) nürnbergi lutheránus teológus (kiváló énekszerző) munkájával azonosítani, még inkább a cím kapcsán nonkonformista olvasmányokról beszélni, vagyis Robert Fludd (1574—1637) hasonló című művét emlegetni. Ha azonban Tixier és Muret tudatos választása volt Lakatosnál, lehet ez a könyv Lambert Daneau (1530-1592)*" korszakos, sok kiadasban ismert mtive, a Physica christiana 30 Lakatos ugyan a fordító nevét — nyilván fejből írva — , Malomfalvai"-nak írta, azonban Malomfalvay Gergely (1619-1669) ferences szerzetesnek nem ismeriink ilyen fordítását. Daneau nagyon fontos alakja az európai késő humanista gondolkodás történetének, összekötő kapocs a teológia skolasztikus, kegyes és a racionalista áramlatai között. Egyes XX. századi kritikusa szerint semmi eredetiség 301 63
