OCR
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben magyarok számára feltétlen tekintélyek voltak.9 Az egyes francia szerzők magyar szellemi közegre, illetve egyes alkotókra gyakorolt hatásának is jelentős szakirodalma van," és ezeknek a munkáknak is, az egyes szerzőktől fennmaradt szövegemlékeken túlmenően, az egyik lehetséges forrásbázisát a korabeli könyvjegyzékek, illetve a máig kézbe vehető francia könyvek provenienciájának a vizsgálata??? jelentette. Ebben a kötetben a vizsgálandó források körét leszűkítem a XVIII. századból fennmaradt magánkönyvtári katalógusokra, illetve könyvjegyzékekre. Nem járok taposatlan úton. Az így leszűkített terület kutatási és interpretációs módszertanát Granasztói Olga már publikálta, és kiváló példát is nyújtott az elemzesre.”°* Magam arra törekszem, hogy a francia nyelvű könyvek arányainak tekintetében a XVIII. század folyamán kialakult helyzetet elhelyezzem a Magyar Királyság könyvtártörténete jelenségei közt, kiemelve néhány, nem átlagosnak mondható példát, amely példákat a magyar arisztokrácia könyvtáraira korlátozom. Az első, viszonylag visszafogott változás, párhuzamosan a francia nyelvnek a nemzetközi diplomáciai életben való térhódításával indult el. A XVII. század második felében, a XVIII. század legelején megjelent a magyar királyságbeli arisztokrácia érdeklődése a francia nyelv iránt, nem függetlenül attól, hogy az osztrák, a bajor, illetve az észak-itáliai arisztokrata családok közül egyre többen házasodtak az itteni családokba. A spanyol örökösödési háborúval összhangban, az osztrák Habsburgokat támadó Magyar Királyság a Francia Királyságban — mondhatni természetes — támogatóra lelt, így még a II. Rákóczi Ferenc kancelláriáján, illetve diplomáciai testületében szerepet vállalók is építhették francia kapcsolataikat, tanulhatták a francia nyelvet. A köznemes Ráday Pál (1677-1733), II. Rákóczi Ferenc kancellárja például már megalapozta? azt a változást, amelyet aztán fia, Ráday Gedeon (1713-1792) könyvtárának elemzésekor rögzíthetünk.?" A családjának grófi címet szerző kálvinista főúr 1764-ben Esterházy Imre (1711—1764) könyvtárának árverésekor 33 művet vásároltatott, ennek 90%-a francia nyelvű szépirodalom (főként színházi darabok), politikai elmélet, illetve filozófia volt. Megjegyzendő — és ezt jellemzőnek látom a 260 Jacques August de Thou, Jean de Silhon és Nicolas Caussin nevét emlitem itt sok lehetségesb6l. Zrinyi francia államelméleti gondolkodási ismereteiről lásd Ktaniczay T. 1987. és Monox 1995. Zrínyi Miklósról és Bethlen Miklósról legújabban: FÖRKöLI 2021; FöRköLI 2010. Egy példa: Kont 1902. Vele kezdődően egy sor nevet említhetünk, akik életművet szántak a kérdésnek Eckhardt Sándorral kezdve, Sőtér Istvánon, Sziklay Lászlón és Köpeczi Bélán át Penke Olgáig. 262 Egy példa: ECKHARDT 2017. Vö. ECKHARDT 1943, 265-281. 765 GRANASZTOI 2012-2014. 264 GRANASZTOI 2005; GranaszTor 2009; GranaszTo1 2020. 265 Jóllehet hozhatnánk kifejezetten meglepő példákat a városi polgárság, vagy éppen a protestáns lelkészi kar k6réből is. A pozsonyi Gesellschaft der Freunde der Wissenschaft ifjúkorában elhunyt, Rousseau-val barátságban álló tagja, Ignaz Sauttersheim (1738-1767) 150 tételes, hagyatéki összeírásban fennmaradt könyvjegyzékén jelentős részben francia nyelvű könyvek szerepelnek (vö. SZELESTEI NAGY 2019, 100. — a könyvjegyzéket lásd: DóBÉK 2020.; Péczeli József (1750—1792) könyvtára is különleges, noha nem meglepő, hiszen ő maga Voltaire-fordító is volt (vö. PENKE 1999; PENKE 2005; PENKE 2008; PENKE 2013). 26 Borvörcvı 2004. 267 BERECZ 2002. 268 BEREcz 1999. 26 a 56