OCR
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben keltségi körébe tartozó államokból származó leányokkal és fiúkkal.?? Ezekkel a fiatalokkal egy újfajta műveltségeszmény érkezett a Magyar Királyságba. Az arisztokrata családok tagjai franciául tanultak, és a XVII. század végén még német-latin-olasz nyelvi tudásra alapozott olvasmányműveltsége a francia-német-olasz-latin nyelvi preferenciára váltott. A közvetített tudás tartalma is megváltozott ezzel, sőt, az arisztokrata könyvtárak tartalmi változásai azt is mutatják, hogy köreikben is a história-ókori szerzők-egyházi/vallási élet-jog-politika fontossági sorrend a politika-jog-történelemföldrajz-ókori szerzők irányába tolódott el. Ezek a változások ugyanakkor szűkebb földrajzi területenként más és más hangsúllyal, jelleggel bírtak. Moson (Wieselburg), Sopron (Ödenburg), Vas (Eisenburg), részben Zala, érintőlegesen Győr vármegyék a törökök portyáitól ugyan sújtottak voltak, de tartósan nem tudták megszállni azokat. A délibb és keletibb területekről menekülő lakosság hozzájárult ahhoz, hogy a német többségű lakosság mellé magyarok és horvátok települjenek. A XVI-XVII. század protestánsüldözései pedig az örökös tartományokból, illetve a déli német országokból német ajkú, főleg lutheránus csoportok betelepülését hozták. De érkeztek csehek, morvák és szlovének, kialakultak továbbá zsidó közösségek a Magyar Királyság nyugati területein is. Mostani témánk szempontjából az elmondottakat azért tartom fontosnak, mert vizsgálom azt is, hogy a főúri könyvtárak történeti anyagában milyen arányban jelentek meg a lakosság származási helyének történetét taglaló munkák, miként a Német-római Birodalom története, és főleg közel-története, mennyire követték a friss eseményeket, és ha igen, akkor ezek melyik birodalmi területekre vonatkoztak. A betelepülők kultúrájáról érdeklődtek-e — legalább beszereztek-e olyan könyveket, amelyekből tájékozódhattak -, utal-e a könyvtár arra, hogy a tulajdonos is részt vett olyan művelődéspolitikai tevékenységben — például mecénásként, vagy egyházszervezőként -, amely a sokféle kulturális mentalitással érkező (egyébként nyugati keresztény) csoport számára egységes kultusz kialakítását célozta. Érintőlegesen az is érdekel, hogy a birodalmi betagozódás folyamatában kialakítanak-e a saját kulturális csoportra — esetünkben a magyarokra — vonatkozó különgyűjteményt a könyvtárukban. A könyvanyag nyelvi összetétele a bevezetőben jelzett változások mellett jelez-e valamiféle érdeklődést az érkező lakosság anyanyelvét illetően? A kérdésfeltevés jellegének megmutatására egy előzetes példa az Esterházy-könyvtárból (amelyet most nem elemeznék): a biblikus irodalom kapcsán tárgyalt judaica kérdéseken, illetve a héber grammatikákon kívül meglévő könyv, Johann Wolfgang Hiller (1590-1665) Demonsíratio juridica... (Nürnberg, 1658) című művének megléte?" Kismartonban szerintem összefüggésbe hozható azzal, hogy a környékbeli hét zsidó közösség (Szeben Gemeinde — Schewa Kebilot) létrejötte a XVII. században, éppen Esterházy Miklós és 22 V6. Korraï A. 2007. 233, Monox-Zvara 2020, 309, Nr. 2166. 50