Page 44 [44]
Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826
daként emeljük ki a helvét hitvallást követő lelkészeket és gimnáziumi (kollégiumi)
tanárokat. Miskolci Csulyak Istvän (1575-1646) maga jegyezte fel könyveinek ada¬
tait (360 könyv), ? nagyon sokat maga vásárolt külföldi tanulmányútján, de a többi
is friss anyag, a megjelenéstől számítva egy-két év alatt hozzájutott az őt érdeklő
kötetekhez. Ugyancsak egy diarium apodemicum részeként, a tulajdonos által összeírt
könyvtár Kaposi Juhász Sámuelé (1660—1713)."" Vannak természetesen olyan köny¬
vek is a nagy gyűjteményben (1969 könyv), amelyek kortárs módon jelentek meg, de
arányaiban egy régibb anyagot vásárolt. A peregrinus diák Kaposi Juhász láthatóan
tudta, hazatérése után nem lesz sok alkalma könyvet vásárolni, ezért a régibb kiadá¬
sú műveket részesítette előnyben (vélhetően ezek akkor, a XVII. század végén, még
olcsóbbak is voltak, mint az újak). A könyvtár méreteit tekintve jellemzőbb azonban
Hänyoki Losontzi István (1709—1780) nagykőrösi gimnáziumi tanár gyűjteménye,
akinek 187 könyvét 1739 körül írták össze."" Itt már jól látszik 30 éves átlagos késés
a könyvek megjelenése és a könyvek összeírásának dátuma között. A békési tanár,
Fábián János könyveit 1800-ban írták össze, 292 tételben." Annak ellenére, hogy a
kis gyűjtemény nyelvi összetétele a modernitás irányába mutat — hiszen a 207 latin
könyv mellett 75 francia, 5 német és 3 magyar nyelvű —, a könyvek megjelenési éveit
tekintve szinte egy évszázados lemaradást láthatunk."
(2) A társadalom írástudó rétege ugyan folyamatosan bővült, az egyes olvasni tudó
társadalmi csoportok közt a recepció frissességét tekintve lényeges különbség alakul
ki a teljes vizsgált periódus végére (1830). Amíg az első jelzett periódusban egy jo¬
gász, lelkész és egy arisztokrata olvasmányanyaga nagyjából azonos naprakészséget
mutat, nyelvileg egységesen jellemzően latin, német és olasz, addig a XVIII. szá¬
zad elején már jelentős eltérés van az arisztokrata és a szakértelmiségi tájékozódás
között. A falusi, kisvárosi értelmiség pedig — jellemzően latin és német orientáció
mellett — archaikus, vagy éppen elavult olvasmányokat tudhat magáénak még a
XIX. század első harmadában is" (annak ellenére igaz ez, hogy 1780-tól aránya¬
iban jelentős mennyiségű magyar és lassan bővülő szlovák, román nyelvű könyv¬
anyag is megjelenik az olvasmányok között). E jelenségek példákkal való jellemzé¬
sére három időszakot emelünk ki. A XVI. század közepéről nézzük a következő,
szerintünk jól összehasonlítható könyvjegyzékegyüttest: Zay Ferenc báró (1553),"
Perneszith Gyorgy, gazdatiszt koznemes (1560),'” Budai Jakab, udvari kamarai ír¬
16.
a
Varca A.-Monok, ApaTTAR 13/1, 1986, 61-78.; vo. OLAH R. 2022.
166 Monox-NEMETH (VisKoicz)—Varca A., ApaTTAR 16/3, 1994, 223-265., Birö Gy.-Monox-VERÖK, ADATTÄR
16/5, 2018, 40-49.; Csorsa D. 2011.
BajJAkı-BuJposö-MonoK-VISKOLCZ-ZVARA, ADATTAR 13/4, 2009, 350-358.
Heerı À. 2018, 296-303.
Fábián Jánost a jakobinus eszmék terjesztése vádja alapján vizsgälta a hatösäg. Vö. Hecyı A. 2018, 262-269.
1 Monox 1996; Monox 1998; Monok 2012; Monok 2013.
VI VARGA A.-Monox, ADATTAR 13/1, 1986, 9-11.
12 VARGA A.-Monokx, ADATTÄR 13/1, 1986, 12-14.
16
3
16
&
169
42