Oldal 41 [41]
OCR
Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826 még a feltárt dokumentumok kis részének a kiadása (mintegy 60 könyvjegyzékről van szó a megismert 3100-ból). Talán nem felesleges említeni, hogy könyvjegyzékként a legalább öt, különböző könyvet említő feljegyzést definiáltuk. Az 1750-et követő időszak, a forrástömeg méretei miatt, nem kutatható ugyanazzal a módszerrel, amelyet az említett alapkutatás kialakított. Nagyban számíthatunk azonban a közép-európai politikai rendszerváltás (1989) után magára találó, és dinamikusan kiteljesedő egyháztörténeti és helyismereti kutatásokra. A városonként, közigazgatási területenként, vagy a különböző egyházak területi tagozódása szerint feltárt és kiadott, nem könyv-, vagy éppen olvasmánytörténeti logika mentén elrendezett források jól hasznosíthatók számunkra is. Az olyan források, mint a canonica visitatio jegyzökönyvei, a kontemplativ rendek feloszlatäsai (abolitiones) utani vagyonelkobzási jegyzőkönyvek, vagy éppen az állami cenzúra aktái, érintőlegesen ugyan, de jelentős adalékkal szolgálnak kutatásainkhoz."" Fontos kiemelni azt a tényt, hogy a Kárpát-medence, vagy másként nevezve a Kárpát-Pannon-térség mai országainak együttműködése aktívabb, mint a második világháborút követő évtizedekben, így a forrásokhoz (levéltárakhoz) való hozzáférés akadályoztatása ma már csak egyes helyi vezetőkre jellemző, a törvényalkotás szintjén nem tiltott sehol sem. Az utóbb évek számbavétele szerint a már kiadásban megjelent könyvjegyzékek száma az 1751 és 1830 közti időszakból 496; ezek közül mindössze 73 a nyomtatott (s közülük csupán 9 magánkönyvtári katalógus, a többi kiadói ajánló jegyzék önálló kiadványként, vagy folyóiratban közölt). g A kora újkori olvasmánytörténeti források egyfajta tipológiája I. Az olvasmánytörténet jegyzékszerű forrásai I.1. Katalógusszerű összeírások I.1.1. Magángyűjtemény, a tulajdonos megbízásából készült katalógusok 161 Nagyon fontos felidézni a magyar könyvtártörténet talán legaktívabb kutatójának, Iványi Bélának az 1940-es évek elején írt megállapításait, miszerint a Magyar Nemzeti Leveltär helytartötanäcsi iratai (Revisio Librorum, 17311779, Departamentum revisionis librorum, 1784-1848), a Magyar Királyi Udvari Kamara Levéltára (Conceptus expeditionum, Conceptus referadarum, Originales referadae anyagrészek impressio librorum, libri, typographiae tételei), vagy a II. József császár elrendelte, a szerzetesi közösségek feloszlatása (aboJitio) menten keletkezett összeiräsok több tíz méternyi könyvtárkatalógust, illetve könyvjegyzéket tartalmaznak. Ezt az irattömeget senki, soha nem nézte át módszeresen, igaz, egyes rendházak történeírói, illetve a helytörténetírás szakemberei szemelgettek ebből. Vö. HERNER-MoNnok, ADATTÁR 11, 1983, 145—148. 39
