Oldal 41 [41]
Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826
még a feltárt dokumentumok kis részének a kiadása (mintegy 60 könyvjegyzékről van
szó a megismert 3100-ból). Talán nem felesleges említeni, hogy könyvjegyzékként a
legalább öt, különböző könyvet említő feljegyzést definiáltuk.
Az 1750-et követő időszak, a forrástömeg méretei miatt, nem kutatható ugyanaz¬
zal a módszerrel, amelyet az említett alapkutatás kialakított. Nagyban számíthatunk
azonban a közép-európai politikai rendszerváltás (1989) után magára találó, és di¬
namikusan kiteljesedő egyháztörténeti és helyismereti kutatásokra. A városonként,
közigazgatási területenként, vagy a különböző egyházak területi tagozódása szerint
feltárt és kiadott, nem könyv-, vagy éppen olvasmánytörténeti logika mentén elren¬
dezett források jól hasznosíthatók számunkra is. Az olyan források, mint a canonica
visitatio jegyzökönyvei, a kontemplativ rendek feloszlatäsai (abolitiones) utani vagyon¬
elkobzási jegyzőkönyvek, vagy éppen az állami cenzúra aktái, érintőlegesen ugyan,
de jelentős adalékkal szolgálnak kutatásainkhoz."" Fontos kiemelni azt a tényt, hogy
a Kárpát-medence, vagy másként nevezve a Kárpát-Pannon-térség mai országainak
együttműködése aktívabb, mint a második világháborút követő évtizedekben, így a
forrásokhoz (levéltárakhoz) való hozzáférés akadályoztatása ma már csak egyes helyi
vezetőkre jellemző, a törvényalkotás szintjén nem tiltott sehol sem.
Az utóbb évek számbavétele szerint a már kiadásban megjelent könyvjegyzékek
száma az 1751 és 1830 közti időszakból 496; ezek közül mindössze 73 a nyomtatott
(s közülük csupán 9 magánkönyvtári katalógus, a többi kiadói ajánló jegyzék önálló
kiadványként, vagy folyóiratban közölt).
g
A kora újkori olvasmánytörténeti források
egyfajta tipológiája
I. Az olvasmánytörténet jegyzékszerű forrásai
I.1. Katalógusszerű összeírások
I.1.1. Magángyűjtemény, a tulajdonos megbízásából készült katalógusok
161 Nagyon fontos felidézni a magyar könyvtártörténet talán legaktívabb kutatójának, Iványi Bélának az 1940-es évek
elején írt megállapításait, miszerint a Magyar Nemzeti Leveltär helytartötanäcsi iratai (Revisio Librorum, 1731¬
1779, Departamentum revisionis librorum, 1784-1848), a Magyar Királyi Udvari Kamara Levéltára (Conceptus
expeditionum, Conceptus referadarum, Originales referadae anyagrészek impressio librorum, libri, typographiae téte¬
lei), vagy a II. József császár elrendelte, a szerzetesi közösségek feloszlatása (aboJitio) menten keletkezett összeirä¬
sok több tíz méternyi könyvtárkatalógust, illetve könyvjegyzéket tartalmaznak. Ezt az irattömeget senki, soha
nem nézte át módszeresen, igaz, egyes rendházak történeírói, illetve a helytörténetírás szakemberei szemelgettek
ebből. Vö. HERNER-MoNnok, ADATTÁR 11, 1983, 145—148.
39