Oldal 36 [36]
OCR
A könyvtárak változása a Magyar Királyságban és Erdélyben Az építő ember nem pusztán ügyekben és elveknek megfelelni akarván gondolkodik — elvektől többen haltak meg a történelemben, mint a fegyverektől —, hanem elsősorban intézményekben. Olyanokban, amelyek túlélik őt, vagy éppen az intézményt létrehozó érdekeket is. Az akadémiatervezetet író Teleki László kortársai közül sok volt ilyen neveltetésű, családtagjai közül is. Az apja generációjából a legismertebb Teleki Sámuel (1739—1822), vagy ennek fia, a nagyon fiatalon elhunyt Teleki Domokos (1773-1798).7 1810-ig, vagyis addig, amíg Teleki László kiadta a saját tervezetét egy Iudós Társaság megalapításáról, a magyar királyságbeli és erdélyi hasonló törekvéseknek már közel egy évszázados történelme volt." A XVIII. századból ismert tervezetek szövegeit Lengyel Réka és Tüskés Gábor közreadták teljes terjedelmükben, egyetlen szöveggyűjteményben,"? és ha ehhez hozzátesszük a magyar nyelv megújítása kapcsán keletkezett társasági tervezeteket," akkor valóban elmondhatjuk, tervekben nem volt hiány. 1790/91-ben az Országgyűlésen megvitatott kérdés a magyar nyelv ügye volt, amely az 1790. évi 31. és 64. cikkely szerint előbbre is mozdult. Ettől kezdve mind a Magyar Királyságban, mind Erdélyben számos, a magyar irodalmi és szakirodalmi nyelv megújítását célzó terv született. Kisebb szakmai társulások, szervezett kéziratkiadó vállalkozások alakultak, és 1804-ben Kulcsár István pályázatot írt ki a következő kérdés megválaszolására: , Mennyire ment már a magyar nyelv kimíveltetése? Micsoda módok s eszközlések által kell azt nagyobbra vinni, és miképen lehet ezen eszközöket foganatosokká tenni?" A pályázaton Teleki László (1764-1821) is részt vett, írását nyomtatásban is kiadta."? Ez a nyilvános párbeszéd az Országgyűlésben olyan visszhangot kapott, hogy 1807-től folyamatosan napirenden tartották a magyar nyelv ügyét, azonban a Tudés Társaság alapításának mikéntjéről nem született döntés. 1806-ban Teleki László is pályázati felhívást tett közzé, konkrétan rákérdezve: , Micsoda intézet szerint lehetne Magyarországban olly Tudós Társaságot legkönnyebben felállítani, s leghelyesebben elrendelni, a melly nem csak a magyar nyelvet és literatúrát gyarapítaná, hanem a külföldi tudós dolgoknak megkívántató ismeretét is az Országban a nemzet javára hozza példának (OUINT. Inst. XI, 1.). — Fejér György ugyanezt a mondást Catónak tulajdonítja, és a nyilvánosság előtt való megjelenés szabályaihoz (öltözködés) sorolja: , 256. §. A" diszesség végre a" nagy társaságban jelenéskor semmi otthon szabadost nem tür...” Magna Publico debetur reverentia / Ne sis ventosus, dum vis urbanus videri.” Cato”. (Fryér 1842, 202-203.). Intézményeket alapító tevékenységükről, terveikről lásd BíRó A. 2022. Szelestei Nagy László számos írásában foglalkozik ezekkel, első összefoglaló munkája: SZELESTEI NAGY 1989. Teljes, a megjelenést megelőző szakirodalmi és szövegkiadásra vonatkozó bibliográfiával. Ahogy Teleki László fontosnak látta németül kiadni a saját tervezetét, a XXI. század elején a szerzőpáros helyesnek látta a szövegeket angol fordításban is közölni, illetve a jegyzeteket angolul írni: LENGYEL R.—TÜskÉs G., eds., Learned Societies..., 2017. 40 MTT 1833, 16-41. A szerzö megjelölese nelküli törteneti összefoglalöban a 40-41. oldalon foglalják össze Teleki László véleményét. A pályázat elő- és utótörténete: MTT 1833, 30-38. TELEKI L. 1806. 137 13 & 13° 8 14 14. DS 34
