Oldal 36 [36]
A könyvtárak változása a Magyar Királyságban és Erdélyben
Az építő ember nem pusztán ügyekben és elveknek megfelelni akarván gondolko¬
dik — elvektől többen haltak meg a történelemben, mint a fegyverektől —, hanem első¬
sorban intézményekben. Olyanokban, amelyek túlélik őt, vagy éppen az intézményt
létrehozó érdekeket is. Az akadémiatervezetet író Teleki László kortársai közül sok
volt ilyen neveltetésű, családtagjai közül is. Az apja generációjából a legismertebb Te¬
leki Sámuel (1739—1822), vagy ennek fia, a nagyon fiatalon elhunyt Teleki Domokos
(1773-1798).7
1810-ig, vagyis addig, amíg Teleki László kiadta a saját tervezetét egy Iudós
Társaság megalapításáról, a magyar királyságbeli és erdélyi hasonló törekvéseknek
már közel egy évszázados történelme volt." A XVIII. századból ismert tervezetek
szövegeit Lengyel Réka és Tüskés Gábor közreadták teljes terjedelmükben, egyet¬
len szöveggyűjteményben,"? és ha ehhez hozzátesszük a magyar nyelv megújítása
kapcsán keletkezett társasági tervezeteket," akkor valóban elmondhatjuk, tervekben
nem volt hiány.
1790/91-ben az Országgyűlésen megvitatott kérdés a magyar nyelv ügye volt,
amely az 1790. évi 31. és 64. cikkely szerint előbbre is mozdult. Ettől kezdve mind a
Magyar Királyságban, mind Erdélyben számos, a magyar irodalmi és szakirodalmi
nyelv megújítását célzó terv született. Kisebb szakmai társulások, szervezett kézirat¬
kiadó vállalkozások alakultak, és 1804-ben Kulcsár István pályázatot írt ki a követke¬
ző kérdés megválaszolására: , Mennyire ment már a magyar nyelv kimíveltetése? Micsoda
módok s eszközlések által kell azt nagyobbra vinni, és miképen lehet ezen eszközöket foga¬
natosokká tenni?" A pályázaton Teleki László (1764-1821) is részt vett, írását nyom¬
tatásban is kiadta."? Ez a nyilvános párbeszéd az Országgyűlésben olyan visszhan¬
got kapott, hogy 1807-től folyamatosan napirenden tartották a magyar nyelv ügyét,
azonban a Tudés Társaság alapításának mikéntjéről nem született döntés. 1806-ban
Teleki László is pályázati felhívást tett közzé, konkrétan rákérdezve: , Micsoda in¬
tézet szerint lehetne Magyarországban olly Tudós Társaságot legkönnyebben felállítani, s
leghelyesebben elrendelni, a melly nem csak a magyar nyelvet és literatúrát gyarapítaná,
hanem a külföldi tudós dolgoknak megkívántató ismeretét is az Országban a nemzet javára
hozza példának (OUINT. Inst. XI, 1.). — Fejér György ugyanezt a mondást Catónak tulajdonítja, és a nyilvánosság
előtt való megjelenés szabályaihoz (öltözködés) sorolja: , 256. §. A" diszesség végre a" nagy társaságban jelenéskor
semmi otthon szabadost nem tür...” Magna Publico debetur reverentia / Ne sis ventosus, dum vis urbanus videri.”
Cato”. (Fryér 1842, 202-203.).
Intézményeket alapító tevékenységükről, terveikről lásd BíRó A. 2022.
Szelestei Nagy László számos írásában foglalkozik ezekkel, első összefoglaló munkája: SZELESTEI NAGY 1989.
Teljes, a megjelenést megelőző szakirodalmi és szövegkiadásra vonatkozó bibliográfiával. Ahogy Teleki László
fontosnak látta németül kiadni a saját tervezetét, a XXI. század elején a szerzőpáros helyesnek látta a szöve¬
geket angol fordításban is közölni, illetve a jegyzeteket angolul írni: LENGYEL R.—TÜskÉs G., eds., Learned
Societies..., 2017.
40 MTT 1833, 16-41. A szerzö megjelölese nelküli törteneti összefoglalöban a 40-41. oldalon foglalják össze Teleki
László véleményét.
A pályázat elő- és utótörténete: MTT 1833, 30-38.
TELEKI L. 1806.
137
13
&
13°
8
14
14.
DS
34