Oldal 29 [29]
A könyvtárak változása a Magyar Királyságban és Erdélyben
lettek volna. A protestáns reformáció eszmekörében megalapított egyházak — jóllehet
az ország szempontjából életmentő gazdasági, kulturális és tudományos infrastruk¬
túrát építettek fel — a katolikus egyház mozgásterét jelentősen szűkítették. Az egyes
egyházigazgatási egységek helyzetének összehasonlítása nem a mostani tanulmány
célja, de fontos rögzíteni azt a tényt, hogy akkor, amikor az egyes püspöki könyv¬
gyűjteményeket egymás mellé helyezzük egy adott időszakban, nem tekinthetünk el
a fenti szempontú helyzetüktől."
Általánosságban is komoly kihívásokkal kellett megküzdenie egy hivatalba lépő
főpapnak. A legfontosabb teendő az újjáépítés volt. E tény érzékeltetésére említem,
hogy a török kiűzésétől közel másfél évszázadra volt ahhoz szükség, hogy Buda és
Pest újra az ország fővárosa lehessen." Hasonlóképpen, az esztergomi érsekség in¬
tézményei is csak ugyanennyi idő alatt tudtak új infrastruktúrát építeni maguknak
Esztergomban." A Nagyszombatból és Pozsonyból visszaköltöző intézményeknek a
helyzete persze más volt, mint például a kalocsai érsekség hasonló egyházszervezeti
egységeinek." Ugyan mindkét érsekség lényegében zöldmezős beruházásokat kel¬
lett, hogy indítson — semmi nem maradt a keresztény—muszlim együttélés után —, de
Kalocsán nem máshonnan hoztak , vissza" könyvtárakat (még akkor sem, ha tudjuk,
Patachich Ádám érsek (1776—1784) saját könyvtárát magával vitte az egyébként általa
újjáépített Nagyváradról, ahol csaknem húsz évig volt püspök (1759—1776))."?
Az épületek — intézményi székhelyek, templomok, iskolák stb. — újjáépítése mellett
a legnagyobb feladat az volt — és ez ugyancsak közös feladatnak mondható -, hogy
csökkentsék a nagy paphiányt."? Ehhez az egyházmegyei szemináriumi rendszer ki¬
építése elsőbbséget élvezett, ahogy a bécsi, a grazi, a bolognai, vagy éppen a római
továbbtanulás lehetőségének biztosítása is. Arra nézvést, hogy mennyire a nulláról
indultak, jó könyvtártörténeti példa a győri kanonokságból csanádi (tituláris), majd
egri püspökségre emelkedett Telekessy Istvan (1633-1715), aki az éltala alapitott
papneveldére hagyta könyveit, alig félszáz darabot." Hasonló volt a helyzet Vácott,
ahol Michael Friedrich von Althann (1682-1734) mär väci püspökkent az 1719-ben
megalapított szemináriumnak 17 művet adományozott 20 kötetben." Hozhatunk
más, ugyancsak érzékletes példát az elmondottak alátámasztására. Csáky Imre kalo¬
csai érsek (1710—1732) pozsonyi házában 1723-ban 24 könyvet tartott, ezeket akkor
8 A XVIII. századi főpapi könyvtárakról átfogóan lásd: SZARvAsI 1939; BERLÁSZ 1974; BERLÁSZ 1974a; MoNok
2018, 181-185.
89 Gera 2014; PALrry G. 2024, 178-179., GERA 2024.
V6. KovAcu 2006; Sods I. 2022.
7 "TórH Tamás 2014.
72 Boros 1994.
A munka nagyságát és a megvalósítás egy módját egyetlen egyházmegyén esettanulmányként kiválóan bemutatta
Denesı 2006; D£nesı 2010. Az egyhäzmegyeket összehasonlitva läsd Forc6 A.-Gözsy, szerk., Katolikus egy¬
hazi tärsadalom, 18. szdzad, 2019 „Alsöpapsäg” fejezetet.
% Bırskey 2007; BaJAkxı-BuJDosö-Monox-ViskoLcz-Zvara, Adattär 13/4, 2009, 170-173.
* Boros 2021.
27