Oldal 23 [23]
A könyvtári rendszer változásai, 1670-1826
szakmaiak. Az általános könyvszegénység, a szervezett könyvkereskedelem hiánya
nem tette lehetővé még a vásárlóképes olvasóknak sem azt, hogy szakmai életük során
folyamatosan figyelemmel kísérhessék hivatásuk szakirodalmát, és meg is vásárolják
ezeket. Fontos jelenség az is, hogy ezek közül a könyvtárak közül még a legmoder¬
nebbek is, amikor tulajdonosuk halálával — és ez jellemző sorsa a könyvtáraknak —
valamelyik iskola könyvtárát gazdagították, egy generáció múlva már csak a tudás ar¬
chaizálását szolgálták, miután az iskolák sem tudták új beszerzésekkel modernizálni
vagy frissen tartani kônyvanyagukat.® A Magyar Királyságban és Erdélyben ugyanis
— éppen azért, mert kevesebb mód volt a jó magán szakkönyvtár kialakítására — az in¬
tézményi (főleg az iskolai) könyvtárak szerepe az olvasmányműveltség kialakításában
és megtartásában nagyobb volt, mint Európa nyugati felén általában."
A felsőoktatási könyvtárak rendszerében jelentős változásokat tudunk bemutatni,
annál is inkább, mert maga a főiskolai és az egyetemi rendszer is a XVIII. század
első harmadától kezdett valóban rendszerként működni a Magyar Királyságban és
Erdélyben. Azért is kezdem a felsőoktatási könyvtárakkal, mert ahhoz, hogy a városi
és a falusi plébániák, parókiák és az elemi iskolák majd sokára, a XIX. század végére
önálló könyvgyűjteménnyel rendelkezzenek, fel kellett építeni a papok és lelkészek,
továbbá a tanítók képzését biztosító iskolai rendszert. A katolikus plébániák — mond¬
hatjuk — előnyben voltak, hiszen az egyházmegyei zsinatok sorra rendelték el, hogy az
elhunyt pap hagyja könyveit az utolsó szolgálati helyének plébániájára, vagyis ennek
a könyvtártípusnak a dinamikus gyarapodását intézményesen biztosították. Valóban,
a XVII. század végi és a XIX. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek összehason¬
lítása megmutatja az eredményt. A tridenti zsinaton meghatározott kötelező, illetve
a Manuale parochorumban felsorolt könyvektöl?” eljutunk az 50-150 kötetet szämlälö
kis gyüjtemenyckig.°®
A XVIII. század elejéig a Magyar Királyság és Erdély értelmiségi utánpótlását a
beregrinatio academica rendszerében biztosították." Ennek szerepe nem csökkent a
XVIII. században, hiszen protestáns egyetem működését nem engedélyezték (vél¬
hetően nem is tudták volna anyagilag sem megszervezni, humán erőforrás sem állt
rendelkezésre). Bécs, Graz, Bologna és Róma a katolikus papok képzésében tovább¬
ra is jelentős kiegészítője volt a dinamikusan szervezett magyar királyságbeli és er¬
délyi szemináriumi (papnevelde) rendszer kiépítésének. Csaknem valamennyi egy¬
házmegyében működött ilyen; II. József idején ugyan rövid ideig korlátozták ezek
működését úgynevezett központi szemináriumok létrehozásával (Pest, Pozsony),
de a XIX. század elejétől a központi papnevelde kiegészítő jellegű lett. Ezeknek a
55 Példaként lásd HÉjja 2003; Huoi 2009.
56 Errél lasd Monox 2008a; Monox 2008.
57 Monok, Adattär 13/6, 2024, 27-29.
58 "Néhány példa több egyházmegyéből: HERMANN E.-EBERHARDT 1942 (Veszprém); HoLt B. 2000a (Vác); EMő¬
pi, Adattar 19/4, 2014 (Varad); HorvATu Jozsef 2020 (Gyér).
A felsőoktatás intézményeiről kronológiai rendben, rövid intézménytörténetekkel lásd SzöGi 1994.
21