Seite 39 [39]
OCR
II. Gilbert Keith Chesterton - Tevék, amelyek átmennek a tű fokán azt, amit ő maga úgy fogalmaz meg, hogy ,, a keresztény hit az egyetlen olyan vallás, amely Isten mindenhatóságát nem tekinti teljesnek. Egyedül a Krisztust követő tanítvány érzékelheti, hogy Isten, ahhoz, hogy teljesen Isten legyen, egyszerre kellett hogy lázadó és király legyen. Egyedül a kereszténység adta hozzá a Mindenható erényeihez a bátorságot". Ferenc megértette és élni is tudta ezt, vállalta, hogy a minden lehetséges életút közül a legkalandosabbat és a legemberibbet válassza, hogy merjen áthatolni minden törésponton, anélkül, hogy összetörne. Chesterton elsőként deklarálta azt a radikalitással párosuló konzervatívan józan hitet, amelyet keresztény gondolkodásként és életvitelként a krisztusi mintának tekintett, s őt követte ebben Ivan Illich vagy René Girard is azzal a meggyőződésükkel, hogy az , ortodox? teológiai hitvalláshoz szükségképpen hozzátartozik a ,,forradalmisag”, az a radikálisan kritikai gondolkodás és cselekvés is, amely a Krisztus utáni évszázadok ecclesiáját még jellemezte. A polgári körülmények között élő angol bölcselő sóvárogva tekint arra az Alverno hegyén bekövetkező fordulatra, amelytől kezdve Ferenc élete átlépett a természetfelettibe, amelyben ez az izzó, szellemi intenzitás egyszersmind olyasvalakihez tartozik, aki szinte haldoklóként járt, mert már nem volt önmaga. Hasonló ellentmondások feszítik másik remekművét, a Jób könyvéhez írt bevezetőjét is, merthogy abban egy ízig-vérig racionalista azonosul Jób kétségbeesett tudáshiányával. Azzal a Jóbbal, aki nemcsak azt nem tudja, hogy ki ő maga, de abban sem bizonyos, hogy érdemes odaáldozni a nyomorúságos emberségünket annak az Istennek, aki teljesen egyedülálló módon rejtély számára - és a könyv olvasója számára is. Az igazság iránti szenvedéllyel teszi fel Jób a kérdést, hogy végtére is mi Isten szándéka. Isten azonban, aki az egyedüli valóságos személyisége ennek az iratnak, olyannyira, hogy az ő árnyékában az ember szinte elszemélytelenül, nem ad választ. Ehelyett kérdések garmadáját teszi fel, felsorakoztatja Jób szeme előtt a teremtés rejtélyes lényeit, olyan csodákat, amiken mintha még Ő maga, a teremtőjük is megrökönyödne. S eközben Jób nemcsak a szenvedés miértjére nem kap választ, hanem Isten maga és vele együtt ez a világ is sokkal felfoghatatlanabbá, idegenebbé válik számára. És így az olvasó számára is enigmatikusabb, csodálatosabb lesz, mint ahogyan valaha is gondolta volna. 37
