Page 35 [35]
OCR
II. Gilbert Keith Chesterton - Tevék, amelyek átmennek a tű fokán evangéliumi gondolkodás grammatikájával kívánja értelmezni mindazt, amit kora társadalmi, kulturális jelenségei közül szemügyre vesz. Manifesztálja, hogy ez a Krisztusban testet öltött, személlyé vált igazság egyszersmind megosztást is hoz magával. Hiszen az ember is el van választva Istentől, és a keresztény ember is le van választva a világról. Polemikus hajlamánál fogva Chesterton sikeresen vitázott kortársaival az Orthodoxy lapjain, és ma is bizonyára lennének meghökkentő érvei például Herbert Schnádelbachhal szemben, aki Der Fluch des Cbristentums (A kereszténység átka) című esszéjében hét fő ponton fordult szembe a kereszténységgel, elfogadhatatlannak tartva az eredendő bűn tanát, az erőszakos, véres áldozatot, amellyel Isten a Fia halála árán fizettette ki az ember bűnét, a kereszténység missziós expanzióját és antiszemitizmusát, valamint az eszkatologikus történetszemléletet és egy elavult teológia platonikus dualizmusát. Schnádelbachnak Chesterton mindenekelőtt azt válaszolná, hogy ugyan kérdésessé tehető, mi az eredendő bűn, de azt tapasztalja és tudja, amit a mai teljes identitásválság alanya nap mint nap megél: hogy tudniillik , akármi is vagyok, nem vagyok önmagam?" . Az Újtestamentum szabadságelvét követve Chesterton mélységesen megveti azt az intézményesült nyugati vallási képződményt, amelyet Jacob Burckhardt „rendörintezmenynek” nevezett, és amely az evangéliumi szeretetvallás nevében a vélt vagy valós bűnök könyörtelen megtorlójává vált." Chestertontól idegen a moralizálás, az isteni erőszakosság beleolvasása az Újtestamentumba, amely egy eredendő, jószerével protestáns félreértelmezésen alapult: azon az összekapcsoláson, amely szerint már az Ószövetségben sem lehetett bűnbocsánatot nyerni az áldozati állat leölése nélkül. Krisztus halálának rettenetessége, az a kegyetlenség, amellyel megostorozták, elítélték, majd kivégezték, folyamatosan kihívást intéz a keresztény gondolkodáshoz. Ezzel szemben Chesterton rámutat Isten emberré válásának a lényegére: Isten korlátozta magát, ahogy ő fogalmaz, , mintegy a falhoz ällt”, amindenhatösägähoz hozzáadta a bátorságot, a halált, sőt a kétséget is. , Éli, Éli, lamá szabak, Ugyanaz a vallás, amelynek győzelme a lelkiismeret diadala volt az erőszak felett, most tüzzel-vassal nekiront a lelkiismeretnek”, mely sorän „az egyház egyre inkäbb rendörintezmennye alakult, &s a föpapok ettöl büzlöttek”. Läsd Jacob Burckhardt: Vilagtörtenelmi elmélkedések, fordította Báthori Csaba és Hidas Zoltán, Budapest, Atlantisz, 2001, 74. sk. 33
