Oldal 34 [34]
OCR
ANTIFILOZÓFUSOK II. Chesterton szerint a kereszténység az ószövetségi vallással ellentétben teljesen észszerűtlen — görögnek őrültség, zsidónak botrány —, üzenete mégis észszerű. Ő maga ugyanazon okból hisz az evangéliumokban, amely okból az agnosztikusok nem hisznek benne. János evangéliuma szerint boldogok azok, akik nem botránkoznak meg a jó hírben és annak hordozóiban. Ezekre a botránkozásokra, erre a hasadásra válaszol az Ember Fia a fájdalmak férfiaként, aki képes arra, hogy sírjon az elveszendő és elpusztuló város, Jeruzsálem felett, szembesülve Isten és ember tragikus elválasztottságával. A Mester siratja Jeruzsálemet, amely nem ismerte fel a meglátogatása idejét, vért izzad a világ minden gonoszsága feletti fájdalmában a Getsemáne-kertben, miközben ezt a súlyt magára vállalja. Paradox módon éppen a világnak ez a terhe lesz az, ami az evangéliumok történeti olvasóit a leginkább megbotránkoztatja, a kétségbeesés és a fájdalom csak az anyanyelvén, arámiul kimondható szavai (Mt 27,46): „Eli, Eli, lamä szabaktäni?” Isten &s ember végtelen elválasztottságát kizárólag Isten Istentől való elválasztottsága szüntetheti meg. A kereszténység , botránya" éppen az újtestamentumi üzenet egészére jellemző differenciában csúcsosodik ki, abban, hogy az Isten a maga ,, Vagyok, aki vagyok" -jához (2Móz 3,14) Jézus élettörténetében egy merőben új bátorságot is társít, amely az istenit, az örököt, a mindenkori , van" -t a kétséggel is, a halállal is összefonja. Merthogy az igazi, maradandó élet nem , van", hanem mindig , lesz", , történik", azzá válik, ami valójában. Az a rövid tudósítás, amit az evangéliumok a Fiú végletes elhagyatottságáról és szenvedéséről közölnek, a hétköznapi ember és a filozófia számára egyaránt elfogadhatatlan, noha különös módon éppen a posztmarxistáknak a kereszténységhez való közeledésében elevenedett meg ez a — mint Zizek fogalmaz — , monstruózus? paradoxon, tudniillik hogy a kereszthalálban Isten maga az, aki eltekint saját magától a szenvedő Fiúban, Ő maga vesz magától távolságot a világ üdvéért." Az angol esszéíró által képviselt keresztény gondolkodás nemcsak paradox, feszítően energikus, de eredendően polemikus is, amely az Rendkívül világosan fejti ki a magát ateistának tekintő Slavoj Zizek is a Jordan Petersonnal folytatott 2019-es elhíresült vitájában azt, hogy a kereszténység lényege éppen e paradox hasadás az isteniben, ezzel rámutatva a Szentháromság istenfelfogásának világmegváltoztató erejére: https://www.youtube.com/watch?v-gs HJ3LvUWTs. 32
