Seite 33 [33]
OCR
II. Gilbert Keith Chesterton - Tevék, amelyek átmennek a tű fokán gái". A Jób könyvéhez írt bevezetőjében arról értekezik, mennyire magányosak az Ószövetség Krisztus előtt élt hősei, és milyen magányos Isten maga is, akit a folyamatos elutasítás, félreismerés és ráirányuló hűtlenség övez. Ezt a majd csak Isten Fiában az újtestamentumi fiúság által feloldható magányt árasztották már Michelangelo freskói is a Sixtus-kápolnában (olasz nevén: Cappella Sistina), amelyek feltehetőleg Chestertont is megihlették. Horst Bredekamp így értelmezi őket: 5 A Sistina lunettái és saroksüvegei huszonnégy képmezőjének összbenyomása újabb és újabb jelenetekben arra a megváltatlanságra mutat rá, amely az emberiséget az Üdvözítő megszületése előtt uralta: ezek a jelenetek mind a szétziláltságról, az ürességről és az elmagányosodásról tanúskodnak, s egyedi módon kínálnak fel lehetőséget az együttérzésünkre." Isten és ember elidegenedésének e végtelen magányát Chesterton szerint először Jób Istenhez intézett kérdészuhataga töri át, amelyre Isten maga is egy kérdéssel válaszol: , Ki vagyok én?? Ez azonban akkor és ott még a megismerhetetlenbe, a kiismerhetetlenbe vezet, amelybe majd csak a Világ Világossága világít be, aki egyben ki is szabadítja az embert az őt övező magány rabságából. 31
