Seite 26 [26]
ANTIFILOZÓFUSOK II.
, Ama nap, a harag napja,
e világot lángba dobja:
Dávid és Szibilla mondja."
Jónás alakját a korabeli tudósítások, így Vasari és Condivi életrajza
szerint utoljára festette meg Michelangelo. Nemcsak Jónás némileg
ruhásan is majdnem mezítelennek ható alakja tér el a többi prófétáé¬
tól, de az elhelyezése is különös, mert a művész pontosan az oltár fölé
tette, az Utolsó ítélet Krisztus-alakjának síkjába — a hagyományos
értelmezés szerint az örök élet reménységeként, de mint alább javaslom,
ennél többértelműbb kapcsolódást teremtve Jónás és az ítélő Megvál¬
tó között. Noha az Utolsó ítélet majd húsz évvel a mennyezetfíreskók
után készült el, nyilvánvalóan egységes kompozícióról van szó.
Michelangelo Jónása nagy testű, robusztus férfi, atletikus alakja és
kerek arca korántsem fennkölt, inkább plebejusjellemre utalhat. Indu¬
latosan félrefordulva ül a töklevél árnyékában, feltehetőleg Ninivével
szemben. Fejét felfelé fordítja, mintha az Úrra tekintene. A Sixtus-ká¬
polna terében ténylegesen is a mennyezeti freskö Teremtöjere tekint
Jónás. Az egész kompozícióban ő az egyetlen bibliai alak, aki az Atyá¬
val szemkontaktusban van.
Arra a Mindenhatóra tekint, ahhoz szól tehát a próféta, akivel most
perel: szája nyitott, talán éppen az Úrnak válaszol valamit — sőt netán
éppen az utolsó hozzá intézett szavaira reagál? Jobb combjánál egy hal
mered be a képbe két géniusz társaságában, akik a látott vagy vizionált
történésekre reagálnak: az egyik, a fiúalak rettegve, a másik, a lány
szemét lecsukva, merengőn. Ahhoz túl szerény méretű ez a nagy fejű
hal, hogy egykor Jónást elnyelhette volna, de nyilvánvaló, hogy nem
csak a jónási történet narratívájára utal a jelenléte. Hiszen Michelangelo
is tudta, hogy a hal már a görög nevében -— ICHTHYS - rejlő utalás
miatt is a Krisztus jele volt Róma ókeresztény katakombáiban. Az átló¬
san balra dőlő test mellett ugyancsak átlósan egymásra vonatkoztatható
a fenti tökinda, Ninive jelképeként, és alul a hal, amely nemcsak Jónás
életének nagy drámájára, a halál és a megváltás emberi drámájára utal,
hanem a ninivei prófécia értelmezésének is a kulcsa.
Mintha a halmotívumnak ez az ambivalenciája a halál és a meg¬
váltás között indikálná a bal oldali képmező rejtélyes gesztusait is: a
próféta különös kézmozdulatot tesz, amelyre a művészettörténet eddig
24