Page 20 [20]
OCR
ANTIFILOZÓFUSOK II. Ez a Don Quijote nemcsak a kierkegaard-i hit lovagjanak a masa, azaz »hds”, de az írás 1905-ös keletkezése megengedi még a késő romantikus attitűdöt is, hit, hősiesség és költészet párhuzamát: az igazi hős költő is egyben — foglalja össze a filozófus a kommentárját —, mi más a hősiesség, ha nem költészet? Ezt a költészetet és ezt a hősiességet végtelenül avíttnak is érezheti Cervantes és Unamuno mai olvasója. Nincs ellenállás az up-to-date technológiai uralmával szemben, és semmi sem lehet ma rosszabb jelző, mint ha valakit ódivatúnak vagy valami letűnt világ képviselőjének, , Don Aujijoténak? titulálnak. Nem merünk , korszerűtlenek? lenni, s éppen ebben rejlik Unamuno írásának a valódi bátorsága, hogy Cervantes hősének, avagy a hit lovagjának választott, igenelt korszerűtlenségében új perspektívákat lát, nem értékőrzést, nem hagyomanyérzést, hanem jövőbeli reménységet. Unamuno paradox reménységéből meríthetett Graham Greene is a maga Don Quijote-regenyeben (Monsignor Quixote, 1982), csak kevesebb pátosszal és több humorral. Az ő búsképű lovagja egy gyermeki lelkületű kispap, Cervantes hősének a leszármazottja, akit az egyházi felsőség kicsap a falujából, El Tobosóból. Ezért az ugyancsak kipenderített kommunista polgármesterrel, ezzel a Sanchóval kóborolja be Spanyolországot Rocinanténak becézett régi autóján. Barangolásuk, amely egyben menekülés is a totális diktatúra árnyai elől, végül a pap akarata és szándéka ellenére hősiességgel, mondhatni, mártíriummal végződik. A megfáradt és sokszor kétségeivel küzdő Ouijote atya egy, a bábjátékos-jelenetet felidéző egyházi körmenetbe botlik: a résztvevők egy babát hordoznak körül Máriaként, azt hirdetve, hogy a Szűz százas bankókat kér, amelyeket a ruhájára kell ragasztani. Ez a lovag sem tehet mást, mint amit őse csinált volna, aki arra esküdött, hogy megtorolja az igazságtalanságokat, megsegíti a bajba jutott ártatlanokat: fellép az istentelenség és az istenkáromlás ellen. Ugyanígy cselekszik Monsignor Quijote is: „Letepte a szobor ruhajaröl a szäzdollärost, leszakitotta mind a ruhät, mind a bankjegyet. A mäsik oldalon egy ötszáz frankos fityegett. Ez már könnyebben jött le, s ő azt is ledobta. Megannyi százpezetás bankjegy szakadt ketté, amint letépte őket. Galacsinná gyúrta a papírt, és a tömeg közé hajította." A tett következménye nyilvánvaló: egy golyó sebzi halálra a lovagot. Ismételten meg lehetne jegyezni: a könyvek a hibásak, Cervantes Don Ouijotéja, 18
