Page 18 [18]
ANTIFILOZÓFUSOK II.
„Ha kioltod a fenyt, hogy megörizd mecsesed, ha eltekozlod a rölad alko¬
tott eszmét, hogy takarékoskodj az életeddel, akkor Isten nem fog emlé¬
kezni rád, s legfőbb megbocsátásként a feledés homályába merít. [...]
Uram, emlékezzél meg rólam, hogy egész életem a rólam alkotott isteni
eszme életre keltése legyen. Ha pedig ez az eszme elhomályosul, eltemet¬
kezik testemben, s feloldódik esendő és földi énemben, akkor jaj nekem,
én Uram, mert úgy bocsátasz meg nekem, hogy elfelejtesz!"
Cervantes búsképű lovagja magában hordozza egy elmúlt világ emlé¬
kezetét, annak minden melankóliájával. Ezért is használja a köznyelv
a , donguijotizmus? kifejezést azon viselkedési formákra, amelyek nem
illenek a korukhoz, amelyek a múlt fikciójához tartoznak. Unamuno
ellenben evangéliumi átértelmezéssel él: mindaz, ami letűnt, ami káp¬
rázat vagy álomvalóság, egy realitását vesztett világ szürreális frag¬
mentuma, aminek közepette Don Ouijote az egyetlen igazi valóság,
ő az egyedüli, aki azt meri állítani magáról, hogy , én tudom, ki va¬
gyok”. Ez a bizonyossága éppúgy hozzátartozik a hős , bolondériájá¬
hoz”, mint az, hogy fittyet hány az általános érzékelésre: az észlelés és
a véleményformálás teljesen más, szokatlan útját járja. Ebben a vo¬
natkozásban valami mélységes rokonságot mutat provanszál-itáliai
elődjével, Ferenccel, Isten komédiásával.
Vegyük csak a regény egyik legismertebb epizódját, amelyben a
lovag Mambrin sisakjának véli a falusi borbély réztányérját, és hősi
küzdelem árán kívánja megszerezni magának. A racionális történet¬
értelmezés szálán nyilvánvaló, hogy a lovagot ezúttal is elvakították
az olvasmányai, nem azt látja, ami előtte van, hanem amit a lovagtör¬
ténetekből látni szeretne. Az elbeszélésnek azonban ennél több rétege
van, s eldöntetlen hitvitává alakul, amelyet Unamuno így kommentál:
„Micsoda? Meg hogy csodálkozásra késztet benneteket az általános küz¬
delem, mely amiatt robbant ki, hogy tányér-e a szóban forgó dolog, vagy
pedig sisak? Ugyan, sokkal zavarosabb és dühödtebb küzdelmek is zajlottak
már a világban, melyek nem a Mambrin, hanem más tányérjáért folytak.
Mint például az, hogy kenyér-e a kenyér és bor-e a bor és ehhez hasonlók.
A hit lovagjai körül emberek nyájai verődnek össze, és a tréfa kedvéért
vagy valami más ok miatt azt állítják, hogy a borbélytányér sisak, ahogy
amazok is mondják a magukét."
16