Page 101 [101]
OCR
A filozófia fél évszázada az ELTETTK-n | 99 megszüntetéséig, ezután néhány évet az ELTE TTK Csillagászati Tanszékén töltött, 2019-től pedig a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének oktatóAz ELTE karainak átszervezése következtében 2003-ban megszűnt a Tanárképző Főiskolai Kar. Ennek következtében a kar két oktatója tanszékünk munkatársa lett. Érdiné Szalay Mariann közgazdaságtani témákat, Hajdú Péter pedig etikát kezdett el nálunk tanítani. Sajnos csak rövid ideig maradhattak: mint látni fogjuk 2005-ben a tanszék sok munkatársát - közöttük őket is - elbocsátották. Érdiné ettől függetlenül kapcsolatban maradt a tanszékkel, sőt, óraadóként, illetve fizetés nélkül is tartott meglehetősen népszerű kurzusokat. A Tanszék sok szállal kötődött a korabeli magyar filozófiai, valamint a bontakozó tudományfilozófiai és tudománytörténeti közeg szereplőihez. A legszorosabb kapcsolat, kölcsönös támogatás, intézményi és személyes kooperációk a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékével, Fehér Mártával, Hronszky Imrével, Margitay Tihamérral s kollégáikkal állt fenn. Rendszeres és viszonylag intenzív - oktatási, kutatási, szervezési, személyes — együttműködés folyt az MTA Filozófiai Intézetének egyes munkatársaival, pl. Székely Lászlóval, Békés Verával, a CEU Filozófia Tanszékével (egyes időszakokban szinte minden második diákjukat ismertük már korábbi CEEPUS cserék nyomán), ELTE BTK-s és TáTK-os kollégákkal, volt oktatóinkból és hallgatóinkból lett aktuális kollégáinkkal - és persze egyes TTK-s tanszékeken dolgozó partnereinkkel. A magyarországi tudományfilozófiai közösség szerveződésében fontos szerepet játszott a Tanszék heti rendszerességgel megtartott előadássorozata, az ún. Tudományfilozófiai Szeminárium. A szemináriumot Szabó László (aka E. Szabó László) szervezte, aki különféle és változó adminisztratív feltételek mellett a Tanszéken és a TTK Elméleti Fizikai Kutatócsoportjában is tevékenykedett. Mindazonáltal a későbbi fejlemények arra utalnak, hogy kevés figyelem jutott a TTK egészét érintő, az egész kar számára megmutatkozó, hasznosnak és jelentősnek bizonyuló projektek - pl. előadások, konferenciák, kiállások, sőt kiállítások — szervezésére. Így amikor 2005 februárjában az egyetem vezetői váratlanul azzal szembesültek, hogy az egyetem költségvetését hirtelenjében százmilliókkal kell csökkenteniük, a TTK dékánja úgy nyilatkozott, hogy a kari oktatás akkor sérül a legkevésbé, ha megszabadulnak a Tanszéktől. Ez persze korántsem lett volna elég spórolás, de elég jól kifejezte a kari vezetők körében uralkodó attitűdöt. A Tanszék megszűnésének lehetősége minden előzetes fenyegetettség nélkül, teljesen váratlanul jelent meg, de szerencsére egy olyan pillanatban, amikor a Tanszék támogatottsága elég erős és meglehetősen kiterjedt volt ahhoz, hogy a siker reményével védekezhessen.
