Seite 57 [57]
A budapesti tudományegyetem filozófiatanárai 1945-1948 között | 55
Mi következik mindezen kinevezésekből? Amellett, hogy az igazolások nyil¬
vánvalóan bizonyítják, a kommunistáknak fogalmuk sem volt az értelmiség
valós politikai irányultságáról, kusza képét mutatja a politikai és egyetemi bel¬
harcoknak, valamint rávilágít egy végtelenül szomorú tényre: Aistleitner József
rektor (1944/45) utódai, Frigyesi József (1945), Moór Gyula (1945/46), Ádám
Lajos (1946), Frigyesi József (1947), Német Gyula (1947/49) pártpolitikai, vi¬
lágnézeti és személyes okokból adódóan mindent elkövettek saját pártfogoltjaik
állásba juttatásáért, amivel végzetes károkat okoztak az egyetemi autonómiá¬
nak, lényegében felszámolták azt. A történteket jól illusztrálja a polgári demok¬
rata nézeteket osztó Moór Gyula működése, aki világnézeti kérdésként fogva fel
rektori szerepét, az egyetem nácitlanítása közepette vajmi keveset tett a kom¬
munista térnyerés ellen, sőt, látszólag inkább elősegítette azt."
A rektorok áldástalan működését segítette az Igazoló Bizottság, ami a jobbol¬
dali politikai nézetek és az antiszemitizmus kifürkészésének ürügyén valójában
lehetőséget biztosított bárkinek, hogy régen esett sérelmeiért elégtételt vegyen.
Ehhez mindössze szóban vagy írásban jelezni kellett a kompromittáló informá¬
ciót vagy akár - mint Nagy Mária esetében láttuk - egy szóbeszédet az Igazoló
Bizottság elnökének, és az érintett máris az állásáért küzdhetett. Szerencsére
bármennyire zilált és megosztott is volt az Egyetemi Tanács, a kialakult hely¬
zetet a jól szervezett és összeszokott Bölcsészkari Tanács kezdetben még vala¬
melyest kezelni tudta, ekként több kevesebb sikerrel támogatást és védőhálót
biztosított a legtöbb oktató számára. Minden azon múlott, hogy ki volt aznap a
kari vagy a népbíróságon az egyetemi küldött.
De bárhogy is történt, az mindenesetre tényként megfogalmazható, hogy a
koalíciós évek egyáltalán nem hozták el a szabadság levegőjét a bölcsészkar fi¬
lozófusai számára, akik pártállástól függetlenül, hacsak nem a szovjetmarxista
irányt képviselték, a szakma peremére kerülve a szaksajtóban sem publikálhat¬
tak, így idővel kiszorultak a hazai filozófiai életből."" Helyükre azután kivétel
nélkül baloldali irányultságú gondolkodók érkeztek.
208 A nemzetiszocializmus és fasizmus ideológiája felett pálcát törő rektori székfoglalójában egyenesen
odáig ment, hogy hajmeresztő párhuzamot vont Marx Károly és Mórus Szent Tamás között. A Bu¬
dapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen elhangzott beszédek, 1945-1946. tanév. Moór Gyula rektor
székfoglaló beszéde. Egyetemi Nyomda, Budapest 1945, 27. Politikai nézeteiről és tevékenységéről
lásd Szabadfalvi József: Moór Gyula. Egy XX. századi magyar jogfilozófus pályaképe. Osiris - Századvég,
Budapest, 1994, 150-154; Szabadfalvi Jözsef: Jogbölcseleti hagyomänyok. Multiplex Media, Debrecen,
1999, 93-95.
Frenyó Z.: Filozófiai... 37, 42. A korszak filozófiai szaksajtóját lásd Mester Béla: Rejtett álláspontok és
viták a filozófiai szaksajtóban, a szocializmus korában. In Veress Károly (szerk.): Filozófiai álláspontok
és fordulatok. Filozófiai hatástörténet és kritika 1. Közelítések a szocializmus évtizedeinek filozófiai teljesít¬
menyehez. Pro Philosophia - Egyetemi Mühely, Kolozsvár, 2024, 25-33.
20:
©