Oldal 150 [150]
A BIODIVERZITÁS GAZDASÁGTANA. A DASGUPTA-JELENTÉS
területhasználat-váltás és az éghajlatváltozás mutatói is kívül esnek már
a biztonságos tartományon (22. ábra).
A bioszféra épségének pontos jelentéstartalmát megállapítani nem
volt egyszerű. Amint a 22. ábrán látható, Rockström és társai (2009)
ezt az egymillió fajra eső éves kihalási rátával ragadták meg (E/MSY).
Ezzel a mérőszámmal az az egyik gond, hogy leggyakrabban gerinces
fajokra állapítják meg, ezek száma azonban kevesebb mint az összes
ismert faj 290-a. Másrészt, Mace és társai azzal is érveltek, hogy a kiha¬
lási ráták nem tükrözik sem az élet genetikai könyvtárának változásait,
sem az ökoszisztémák képességeinek és működésmódjainak sokféle¬
ségét, sem pedig a Föld legnagyobb léptékű ökológiai rendszereinek
(biómjainak) csökkenését és állapotromlását. A szerzők megállapításai
alátámasztják azt, amit a 2. és 3. fejezetben a biodiverzitás mérőszáma¬
ival kapcsolatban tárgyaltunk. Láthatjuk, hogy ezek a mérőszámok az
antropocén fenyegető tulajdonságait tükrözik. A biodiverzitás számára
új indikátor és határérték készül a , biodiverzitás-zavartalansági index"
(Biodiversity Intactness Index, BII) alapján, de ennek pontos számérté¬
ke még nincs meg (Steffen et al. 2015).
A bolygóhatárok ötletének használatát kiterjesztették globálisnál ki¬
sebb léptékekre is. Ez annál is fontosabb, mert, mint azt a 2. fejezetben
is láttuk, ezeknek a határoknak a regionális léptékű túllépése (pl. az
Amazonas esőerdeinek elpusztítása) a földi rendszer egészére visszahat¬
hat. Egyes alrendszerekre, mint a biodiverzitás, biogeokémiai körfolya¬
matok, területhasználat, és édesvíz-használat, már megállapítottak ilyen
regionális határértékeket is.
A bolygóhatárok fogalma közérthetősége miatt igen vonzó, és fel is
szította a közvélemény a földi rendszer működését illető érdeklődését.
Lehet hogy nem teljesen problémamentes elmélet, de az biztos, hogy
igen hasznos áttekintést nyújt a földi rendszer biogeokémiai alrendsze¬
reiről.
148