Page 143 [143]
OCR
23. Cselekvőképes/felkészült állampolgárok cselekszünk most, ez azért van, mert eltávolodtunk a Természettél. Ez az elkülönülés részben egy társadalmi változás tünete, amelynek része a növekvő urbanizáció, a technológia burjánzása és a zöldfelületekhez való egyre nehezebb hozzáférés. A Természettől való elkülönülés fizikai és érzelmi állapotunk romlásával járt. Capaldi és szerzőtársai (2015) elismerésre méltó áttekintését adják annak a gyorsan növekvő kutatási területnek, amely a Természettel valé közvetlen érintkezésünk élményei és személyes jól-létünk összefüggéseivel foglalkozik. Két vonatkozását különböztetik meg ezeknek az élményeknek: az Természettel való kapcsolaz létrehozását, az érintkezést, illetve az összeköttetést, a közös létet. Előbbi már úgy is létrehozható, hogy szobanövényeket tartunk, vagy természetfotók, tájképek vannak a falunkon. Az utóbbi a személy kapcsoltság-érzéséről szól, azt tükrözi, hogy milyen mértékben teszi sajátjává, lénye részévé a Természettel kapcsolatos élményeit. Ha a Természettel valé érintkezés a személyes jól-lét növelésének egy eszköze, akkor az összekapcsoltság ténye magának a jól-létnek a része. A zöldfelületekhez való hozzáférés (amelyek helyi köztulajdonban vannak) az egészséggel/egészségüggyel összefüggő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenséget is mérsékelni tudja. Az ember-természet érintkezést, illetve az összeköttetés növelését célzó intézkedések nem csak egészségünket és jól-létünket erősítenék meg: egyre több bizonyítékunk van arra, hogy az ilyen intézkedések a tájékozott döntéshozatalra és a változások követelésére is motiválnak (lásd a 11. fejezet összefoglalóját). Vannak azért reménysugarak. Idetartoznak a városok természetmegújító kezdeményezései (lásd 13. szövegdoboz). Vágyaink és szándékaink nagymértékben társadalmi beágyazottságúak; ezért remélhetjük, hogy — kollektív cselekvés esetén — a magas anyagi életszínvonalon élő személyek számára kevésbé lesz fájdalmas a Természet ellátó ökológiai szolgáltatásaival való takarékoskodás, mint attól eredetileg tartottak. Az emberi személyre vonatkozó kortárs felfogás ellentétes társas lényegünkkel; azt akarják elhitetni velünk, hogy egyedül fogunk maradni takarékosságunkkal, amelybe a közös cselekvés reményében vágtunk bele. Talán ez magyarázza, hogy legtöbben miért nem próbáljuk meg a dolgot mégis szomszédainkkal összefogva. Reményünk mégsem alaptalan. Ez az alap kétségkívül kis kezdeményekből áll össze, de hát a biodiverzitás gazdasága nincs a nagyoknak fenntartva. Szeretnénk egy nagyléptékű felfogásban gondolkozni, de végső soron rajtunk, az egyes állampolgárokon áll vagy bukik majd, hogy képesek leszünk-e békében élni a Természettel. 141
