Page 143 [143]
23. Cselekvőképes/felkészült állampolgárok
cselekszünk most, ez azért van, mert eltávolodtunk a Természettél. Ez
az elkülönülés részben egy társadalmi változás tünete, amelynek része a
növekvő urbanizáció, a technológia burjánzása és a zöldfelületekhez való
egyre nehezebb hozzáférés. A Természettől való elkülönülés fizikai és
érzelmi állapotunk romlásával járt.
Capaldi és szerzőtársai (2015) elismerésre méltó áttekintését adják
annak a gyorsan növekvő kutatási területnek, amely a Természettel valé
közvetlen érintkezésünk élményei és személyes jól-létünk összefüg¬
géseivel foglalkozik. Két vonatkozását különböztetik meg ezeknek az
élményeknek: az Természettel való kapcsolaz létrehozását, az érintkezést,
illetve az összeköttetést, a közös létet. Előbbi már úgy is létrehozható,
hogy szobanövényeket tartunk, vagy természetfotók, tájképek vannak a
falunkon. Az utóbbi a személy kapcsoltság-érzéséről szól, azt tükrözi,
hogy milyen mértékben teszi sajátjává, lénye részévé a Természettel
kapcsolatos élményeit. Ha a Természettel valé érintkezés a személyes
jól-lét növelésének egy eszköze, akkor az összekapcsoltság ténye magá¬
nak a jól-létnek a része.
A zöldfelületekhez való hozzáférés (amelyek helyi köztulajdonban
vannak) az egészséggel/egészségüggyel összefüggő társadalmi-gazda¬
sági egyenlőtlenséget is mérsékelni tudja. Az ember-természet érint¬
kezést, illetve az összeköttetés növelését célzó intézkedések nem csak
egészségünket és jól-létünket erősítenék meg: egyre több bizonyítékunk
van arra, hogy az ilyen intézkedések a tájékozott döntéshozatalra és a
változások követelésére is motiválnak (lásd a 11. fejezet összefoglalóját).
Vannak azért reménysugarak. Idetartoznak a városok természetmeg¬
újító kezdeményezései (lásd 13. szövegdoboz). Vágyaink és szándéka¬
ink nagymértékben társadalmi beágyazottságúak; ezért remélhetjük,
hogy — kollektív cselekvés esetén — a magas anyagi életszínvonalon élő
személyek számára kevésbé lesz fájdalmas a Természet ellátó ökológiai
szolgáltatásaival való takarékoskodás, mint attól eredetileg tartottak.
Az emberi személyre vonatkozó kortárs felfogás ellentétes társas lénye¬
günkkel; azt akarják elhitetni velünk, hogy egyedül fogunk maradni
takarékosságunkkal, amelybe a közös cselekvés reményében vágtunk
bele. Talán ez magyarázza, hogy legtöbben miért nem próbáljuk meg a
dolgot mégis szomszédainkkal összefogva.
Reményünk mégsem alaptalan. Ez az alap kétségkívül kis kezdemé¬
nyekből áll össze, de hát a biodiverzitás gazdasága nincs a nagyoknak
fenntartva. Szeretnénk egy nagyléptékű felfogásban gondolkozni, de
végső soron rajtunk, az egyes állampolgárokon áll vagy bukik majd,
hogy képesek leszünk-e békében élni a Természettel.
141