Oldal 121 [121]
OCR
17. Inkluzív vagyon és társadalmi jóllét köteleznék arra, hogy kártérítést fizessen a folyó alsó szakaszán gazdálkodóknak. De a kompenzáció nem valószínű, amikor a kár forrása sok mérföldnyi távolságban van, a kárvallottak szétszórtan élő gazdálkodók, és a károkozás nem is korlátozható azokra a földművesekre, akik nem alkudtak meg a vállalattal. A problémákat fokozza, hogy a károk gazdaságról gazdaságra nem egyformák — számít a földrajzi elhelyezkedés is. Ezen túlmenően a folyó alsó folyása mentén gazdálkodók esetleg rá sem jönnek, hogy a gazdaságuk termelékenységének a csökkenése a felső folyás mentén történő fakitermelésre vezethető vissza. A fakitermelő vállalat működési költsége ilyen körülmények között alacsonyabb lenne, mint az erdőirtás társadalmi költsége (az utóbbi, legalábbis első pillantásra a cég fakitermelési költsége és az összes károsult által elszenvedett kár összege lenne). Tehát az export implicit támogatást tartalmazna (az externáliát), amelyet az alsó folyás mentén gazdálkodók fizetnek meg. Es akkor még nem említettük az erdő lakóit, akik ezután még szűkösebb körülmények között élnek majd. Ez a támogatás nem kerül nyilvánosságra, de vagyontranszfert jelent az exportáló országból az importáló országba. Ironikus módon, ebben az esetben épp az exportáló ország legszegényebb lakói járulnának hozzá a valószínűleg gazdag ország átlag importőrének bevételeihez. Ez sehogy sem helyes. Az externáliákkal összefüggő gazdasági hulladéktól eltekintve a példának van egy figyelemre méltó vonása, amelyet a szabadkereskedelem méltatásakor ritkán jegyeznek meg. Mivel az alacsony jövedelmű országok nagymértékben rászorulnak a nyersanyagok kivitelére (kávé, tea, cukor, faanyag, rostok, pálmaolaj és ásványi anyagok), a vagyon rejtett transzferäläsa törtenik felölük az importör országokba. Ha az importáló ország gazdag (ahogy sok esetben az), akkor ez a vagyontranszfer csak tovább rontja ezt a különbséget. A vagyontranszfer egyik ország nemzeti számláiban sem jelenik meg, mivel a nemzeti számlák nem rögzítik az externáliákat. A példa általános érvényű üzenetet is tartalmaz. A modern fogyasztási minták, mivel függenek a világ messzi tájairól importált elsődleges termékektől, hajlamosak az alulárazásra. Mégpedig a forrásnál alulárazottak, az ismertetett példához hasonló okok miatt. Az, hogy a végtermékek alulárazottak, arra ösztönzi az embereket, hogy ne csak túl sokat fogyasszanak, de az ökológiailag káros termektipusokat fogyasszäk. Toväbbä a kutatäs-fejlesztesi kiadäsok 119
