Oldal 117 [117]
OCR
16. Eszközök arbitrázsa hogy milyen portfóliót választ. Íme egy illusztráció az éghajlatváltozás-gazdaságtannal foglalkozó tanulmányokból vett adatokkal: Tegyük fel, hogy a befektető az egy főre jutó fogyasztás növekedését 1,390-ra várja meghatározatlan számú éven át. A Nordhaus (1994) és Stern (2006; 2015) által választott értékek, az elvárt etikai paraméterek miatt, két nagyon különböző fogyasztási diszkontrátát eredményeztek: Nordhausnál ez évente 4,390, Sternnél évente 1,4096.95 Egyszerű számítással belátható, hogy a fogyasztás marginális egysége súlyozása 51 év múlva feleződik meg Sternnél, illetve 17 év múlva Nordhausnál. A választott fogyasztási diszkontráták közötti eltérés bizonyos mértékben magyarázza a szerzők közötti véleménykülönbséget a globális éghajlatváltozás miatti sürgősség tekintetében. Nordhaus éves 4,390-a talán nem tűnik nagyon másnak, mint Stern 1,490-a, azonban a valóságban sokkal nagyobb, ha a hosszú távú közgazdaságtanban alkalmazzuk. Hogy mennyivel nagyobb, az abból látszik, hogy egy kis fogyasztásveszteség jelenértéke 100 év múlva, évi 4,390-kal diszkontálva 17-szer kisebb, mint ugyanennek a fogyasztäsi vesztesegnek a jelenerteke Evi 1,4%-kal diszkontälva. A tanulsäg banälis: ha hosszü az idöhorizont, akkor a fogyasztäsi diszkontráták apró különbsége is nagy eltéréseket eredményezhet a költség-haszon elemzés üzenetében. Drupp és társai (2018) egy olyan felmérés eredményeiről számoltak be, amelyben közgazdászokat kérdeztek, hogy véleményük szerint milyen ráta lenne megfelelő a befektetési projektek diszkontäläsähoz. Mig a välaszadök 30%-a a Stern-fele 1,4%-ot vagy annál alacsonyabb értéket javasolt, csak 996 ajánlotta a Nordhaus által megállapított 4,596-ot vagy ennél magasabbat, és 6190 köztes álláspontot vett fel. A szerzők arról is beszámoltak, hogy a közgazdászok között e téren sokkal kisebb a véleménykülönbség, mint ahogy a diszkontálás szakirodalmából kiindulva gondolnánk. A közgazdäszok 90%-a 1-3%-os diszkonträtät elfogadhatönak tart a hosszú távú állami projektek esetében. Az adatokat Dasguptától (2008) vettük, aki az adatok indoklását is bemutatja. 115
