Oldal 106 [106]
OCR
82 I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI bizonyulnak hatékonynak, ha az egyének bíznak egymásban, hogy a normák szerint cselekszenek. A kölcsönös bizalom önmagát erősíti. A probléma az, hogy a kölcsönös bizalmatlanság is önmagát erősíti. Ha mindenkinek az a meggyőződése, hogy senki más sem tartja be a kollektív vállalásokat, akkor mindenki a meggyőződése szerint fog cselekedni. Az átmenet egyik meggyőződésből a másikba egy egész társadalmat képes káoszba dönteni. Habár a társadalmi törések mélyén a meggyőződések fordulata húzódik, a közvetlen kiváltó ok lehet egy külső esemény. Akár egy szóbeszéd is, hogy az ország egyik sarkában élő kis embercsoport rosszul bánik egy másik hasonlóan kis létszámú csoporttal, lázadást szíthat, ami szétterjed. Az együttműködés előnyei csak akkor élvezhetőek, ha a társadalomban működnek olyan kiigazító mechanizmusok, amelyek kiküszöbölik és kijavítják a kollektív rendellenességeket, amelyeket a különböző külső események bármelyike kiválthatja. A policentrikus intézmények létrehozzák a joghatóságok szükséges elkülönítését, így a társadalom számára lehetővé teszik az együttműködés helyi hibáinak korrigálását.?? Mind az MA (2005a-d), mind az IPBES (2019) úgy találta, hogy az elmúlt években a CPR javak állapota a szegény világ sok részén romlott. Hogyan történhetett ez olyan térségekben, ahol ezeket az erőforrásokat korábban fenntartható módon kezelték? Számos okcsoport kínálkozik: az egyik a romló külső körülmények, amelyek között az erőforrásokba irányított befektetések mind magán-, mind közösségi megtérülése csökken. A politikai instabilitás egy általános ok. Ez, természetesen, az erőforrások hanyatlásának látható oka, hiszen a polgári zavargások nemcsak a termelt és humán tőke, de a természeti tőke elpusztításában is kifejeződnek. A közösségi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos megnövekedett bizonytalanság egy gyakori, sokszor rejtett ok. Az embereket aggaszthatja, hogy az állam vagy a hadurak ráteszik a kezüket a CPR javakra. Ha a CPR biztonsága bizonytalan, a kollektív fellépéstől várható eredmény alacsony. Ez a hatás az ellenkező irányban is érvényesül: a növekvő erőforráshiány hozzájárul a politikai instabilitáshoz, ahogy a rivalizáló csoportok az erőforrásokért harcolnak. A visszacsatolás pozitív hatású lehet, egy időre rontva a helyzeten, tovább csökkentve a várható megtérülést. megértésében lásd: Dasgupta (2007). 104
