A policentrikus struktúrák, amelyek a leginkább alkalmasak a biodi¬
verzitás védelmére és elősegítésére, zöbbréfegű intézmények: globális,
regionális, nemzeti és közösségi alapokon. Minden egyes réteg csúcsán
szükség van egy hatóságra az alsóbb és a más, azonos szintekkel történő
együttműködés elérésére. A mai világban ezért óriási szerep hárul a
kormányzati és nem kormányzati szervezetekre (NGO-k) a helyi intéz¬
mények építésében vagy újjáépítésében, amelyeken keresztül a közössé¬
gek megtapasztalhatják az intézményesített kollektív irányítás előnyeit
a változó időkben. Ez a fajta támogatás magába foglalná többek közt a
terhek és hasznok megosztására vonatkozó egyértelmű szabályok felállí¬
tását, amely szabályoknak való megfelelés megfigyelhető (és remélhetőleg
igazolható) a többi bevont személy által. A 19. ábra az intézmények meg¬
szokott hármas osztályozását (háztartások, piacok és az állam) kibővíti
a közösségi intézményekkel. Az államok önmagukban nem képesek a
nemzetek feletti externáliák visszaszorítására. Az olyan globális közjavak
kezeléséhez, mint amilyenek azok a hasznok, amelyeket mindannyian a
trópusi esőerdőkből és az óceánokból nyerünk, és azok a károk, amiket
elszenvedünk a vadállatokkal való kereskedés és a világjárványok követ¬
keztében, nemzetközi intézményekre van szükség. A II. rész mutat rá,