Oldal 79 [79]
OCR
10. Környezeti externáliák cserébe a gyermekeik törődni fognak az unokáikkal, utóbbiak pedig gondoskodnak majd a dédunokákról, és így tovább. A rekurzív érvelés szerint a körültekintő szülő az összes utódjáról gondoskodik. Iehát amikor a szülők azt fontolgatják, mennyit hagyjanak örökül a gyermekeiknek, az összes leszármazottjuk jólléte ad iránymutatást. A szabad és tisztességes piacokban való részvétel tenné lehetővé a szülők számára, hogy élni tudjanak azzal a kiterjesztett gondoskodással, miközben saját forrásaikra támaszkodnak. Az érveléssel az egyik probléma (sok egyéb mellett) az, hogy még ha a szülők képesek is sajátjukként tekinteni a saját leszármazottjaik jóllétét, nem vennék számításba az általuk más szülőknek és azok leszármazottainak nyújtott és rájuk hárított pozitív és negatív externáliákat. Mivel bioszféránk szabályozó és fenntartható szolgáltatásai közül oly sok ingyenesen áll rendelkezésre, mindegyikünk érzi a késztetést (még ha csak tudat alatt is), hogy kiaknázza őket, méghozzá olyan mértékben, ami a közjó szempontjából túlzott." Ez pedig összességében ahhoz vezet, hogy olyan értékben diszkontáljuk az utódaink számára a jövőben képződő hasznokat és terheket, amit kollektívan nem fogadnánk el. A piaci diszkontráta tehát túl magas; a könyvelési kamatláb — amit gyakran zársadalmi diszkontrátának neveznek -— alacsonyabb lenne. A közgazdászok szerint a probléma forrását a természeti tőkére vonatkozó megfelelő tulajdonjogok hiánya jelenti. 10.2. Kölcsönös externáliák Kölcsönös externáliák esetén minden egyes szereplő el nem számolt kárral terhel meg mindenki mást egy adott népességen belül, vagy el nem számolt hasznot juttat mindenki más számára. A népesség lehet egy falusi közösség, de akár az egész világ is. A kölcsönös kár egyik példája a minden egyes háztartás által ma kibocsátott szén-dioxid, egy másik a tevékenységeink miatt bekövetkező biodiverzitás-veszteség. A kölcsönös haszon egy példája lenne ennek megfordítása, amelyre akkor kerülne sor, ha a nemzetek teljesítenék a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vagy a biodiverzitás hanyatlásának megállítására tett kötelezettségvállalásaikat. Gordon (1954) híres megállapítása szerint, amennyiben egy eszköz mindenkié, akkor valójában senkié. Hardin (1968) még közismertebb 59 Antropológusok figyelték meg, hogy a gyerekek gyorsabban fogyasztják el az ennivalót, ha közös tányérból esznek. 77
