Miért és hogyan jutottunk oda, hogy ennyire túlhajtottuk a bioszférá¬
val szembeni igényeinket? Az egyik megközelítés, amelyet az elmúlt
években sokat tanulmänyoztak a környezet-gazdasägtan müvelöi, az
emberi rövidlátással magyarázza a problémát, és az arra való képtelensé¬
günkkel, hogy saját személyes érdekünket szolgáló lépéseket válasszunk.
A viselkedéspszichológia tanulmányozta és igazolta világfelfogásunk és
személyes döntéseink, az elfogyasztott termékek és vállalt kockázatok
mögött munkáló rendszerszintű torzításokat (11. szövegdoboz).
Az eredmények a megvilágosodás erejével hatnak, de nem segíte¬
nek megmagyarázni azt, hogy a korlátok átlépésének mértéke miért
növekedett ilyen gyorsan az elmúlt évtizedekben, egészen odáig, hogy
a bioszféra bizonyos részei már átbillentek a terméketlen ökosziszté¬
mák állapotába, más részek pedig valószínűleg nincsenek messze ettől
a ponttól (1. melléklet). Hogy rendezetten vizsgálhassuk a problémát,
tegyük fel, hogy az emberek képesek megfontoltan gondolkodni. Így
azt a problémát kell megmagyarázni, hogy az egyén szintjén hozott
észszerű döntések miért eredményezik a kollektív gondolkodás óriási
kudarcát. Ehhez vizsgáljuk meg a bioszférának azokat a vonásait, ame¬
lyek a disszonanciát okozzák.
Ahogy korábban megjegyeztük, a mozgékonyság, a láthatatlanság
és a némaság a szabályozó és fenntartó szolgáltatásokat átható tulaj¬
donságok. Ezek mások számára megnehezítik, hogy megfigyeljék vagy
igazolják, ha valaki kihasználja, esetleg akaratlanul gyengíti őket. Így a
Természet folyamataihoz fűződő tulajdonjogokat nehéz meghatározni
és érvényesiteni, még ha intézményesitették is azokat. Tulajdonjogokon
nem csak magánjogokat értünk, ide soroljuk a kollektív (közösségi és
állami) jogokat is. Az, hogy a társadalmak a tulajdonjogot még akkor
sem képesek tiszteletben tartani, ha azok meghatározhatók, olyan exz¬
ernáliákhoz vezetnek, amelyek egy vagy több személy tevékenységének
mások számára nem elszámolt következményei, e mások közé számítva
a később születendőket is. A ,nem elszámolt? kitétel azt jelenti, hogy
a következmények úgy merülnek fel, hogy az érintettekkel korábban
azokról nem egyeztettek, vagy anélkül, hogy kellő figyelmet fordítot¬
tak volna a jövő generációkra. A környezeti externáliák, hiszen itt most
ezekre koncentrálunk, nyilvánvalóak, hiszen a bioszféra számos szolgál¬
tatásáért nem kell fizetnünk. Mivel ingyen kapjuk őket, túl sokra tar¬