Page 62 [62]
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI
lábnyom és a bioszféra megújulási üteme közötti különbséget hatisegyen¬
lőtlenségnek nevezzük (12. ábra).
Egy egészséges bioszférában az emberiség, az észszerű haszonel¬
vűség alapján, választhatná, hogy a hatásegyenlőtlenség valamelyest
csökkenjen, és a természet nyújtotta javakat és szolgáltatásokat nemcsak
fogyasztásra, hanem a termelt tőke (utak, épületek, gépek, kikötők) és
a humán tőke (egészség, oktatás, képességek) felhalmozására is for¬
dítsa. Ez az, amit évezredeken át tettünk, és amit a gazdasági fejlődés
jelentett sokak gondolkodásában." Ez volt a gazdasági fejlődés legitim
megfogalmazása, amikor az ökológiai lábnyomunk még kisebb volt,
mint a bioszféra azon képessége, hogy a javakat és szolgáltatásokat a
keresletet kielégítő mértékben, fenntartható ütemben biztosítsa. Ma
más a helyzet.
Négy út áll az emberiség előtt ahhoz, hogy a hatásegyenlőtlenséget ha¬
tásegyenlőséggé alakítsa. Ezek magukba foglalják, hogy megtaláljuk az
alábbi célok elérésének módját:
0 az egy főre jutó globális fogyasztás csökkentése;
(ii) a jelenleginél alacsonyabb jövőbeli népesség;
1 Barbier (2011) közleménye nagyszerű történeti összegzése ennek a folyamatnak.
A magyarázat egyszerűsítése érdekében a globális kibocsátást egyenlőnek tekintjük
a globális fogyasztással.
41
60