Oldal 57 [57]
OCR
5. A globális gazdaság az antropocénban síthetően növekszik, számos okból. Először is, növekszik az emberiség által a bioszférára kifejtett nyomás (lásd alább); másodszor, a kihalás szélén álló fajok eloszlása egybeesik más veszélyeztetett fajok százaival, amelyeknek az életben maradása bizonytalan az emberi hatásoknak fokozottan kitett régiókban; és harmadszor, a fajok közötti szoros ökológiai kölcsönhatások hozzájárulnak más fajok kipusztulásához, vagyis a kihalás, úgymond, reprodukálja önmagát. Feltételezve, hogy valamennyi kihalás szélén álló faj hasonló tendenciákat él át, a szerzők úgy becslik, hogy ezeknek a fajoknak több mint 237 000 populációja tűnt el 1900 óta. A biogeokémiai jegyek és a fajok kihalásának trendjei összecsengenek a természeti tőke globális készletének alakulásával. Managi és Kumar (2018) 1992-2014 között 140 országban követték nyomon a termelt tőke, a humán tőke és a természeti tőke számviteli értékeit." Munkájukban a megújuló erőforrásokhoz sorolták az erdei erőforrásokat (faállomány és egyéb kiválasztott nem fa erőforráscsoport), a halállományt (a készletek becslése a múltbeli fogások adatain alapult), a mezőgazdasági földterületeket (szántóföldek és legelők), míg a nem megújuló erőforrások a fosszilis üzemanyagokra és az ásványok kiválasztott halmazára terjedtek ki. A kibocsátott üvegházhatású gázok szénmennyiségének társadalmi költségével (negatív számviteli ár) jelenítették meg a globális éghajlatváltozásból eredő jövőbeli veszteségeket. A 9. ábra mutatja a szerzők becslését a tőkejavak három osztályának egy főre eső globális számviteli értékéről az 1992—2014 közötti időszakban. Ebből az derül ki, hogy a termelt tőke egy főre eső értéke megduplázódott, az egy főre eső humán tőke mintegy 1396-kal nőtt, azonban a természeti tőke egy főre eső állományának értéke csaknem 4096-kal zsugorodott. 36 A termelt tőke értéke a hivatalos nemzeti számlák összesítéséből származik. Az adatkorlát azt jelenti, hogy a természeti tőke az ásványi anyagokra, a fosszilis üzemanyagokra, a mezőgazdasági földekre, az erdőkre mint faanyagforrásokra és a halállományokra terjedt ki. Az értékelésükhöz a piaci árakat használták. A humán tőke számviteli értékét olyan módszerekkel határozták meg, amelyeket a közgazdászok az oktatás és az egészségügy értékelésére dolgoztak ki. 55
