Oldal 56 [56]
OCR
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI Az 5. szövegdobozban bemutatott adatok utalnak ezekre a bizonytalanságokra, de megmagyarázzák, hogy miért a holocén az a kor, amikor a Földön megkezdődött a hatodik tömeges kipusztulás. 5. szövegdoboz Fajok és populációk kihalása Nagyrészt az emberi tevékenység, a föld- és a tengerhasználat minden fajta változása eredményeként a fajok és a még létező fajokat alkotó komponens populációk sokkal gyorsabban pusztulnak ki, mint a múltban. A különböző rendekhez tartozó fajok kipusztulásának jelenlegi gyorsasága becslések szerint 100—1000-szerese az elmúlt több tíz millió év átlagos kihalási ütemének (a természetes fajkihalásra jelenleg elfogadott értékhez képest), ami egymillió fajra vetítve 0,1-1 faj évente (E/MSY-ként kifejezve), és folyamatosan novekszik.*4 Abszolút értékben ez azt jelenti, hogy 1000 faj halna ki 10 millió faj esetén, a jelenlegi kihalási ütem pedig 100 E/MSY. A bizonytalanságok ellenére ezek az adatok jól érzékeltetik az emberiség jelenlétét a bioszférában. A számok azt is megmutatják, miért mondják a földtörténetet kutatók és az ökológusok, hogy az élet kezdetétől számított /azodik nagy fajkihalás tanúi vagyunk." A viszonylag alaposan megvizsgált csoportokkal (szárazföldi gerincesekkel és növényekkel) kapcsolatos ismereteinkből kiindulva, a fajok mintegy 2090-a halhat ki a következő néhány évtizedben, és lehetséges, hogy kétszer ennyi az évszázad végére. Becslések szerint nyolcvannégy emlősfaj pusztult ki 1500 óta, és harminckettő 1900 óta (IUCN, 2020; Pimm és Raven, 2019). Egy közel 30 000 szárazföldi gerinces faj populációinak adataira vonatkozó kutatás keretében Ceballos, Ehrlich és Raven (2020) készítettek becslést arról, hogy hányan állnak közel a kihaláshoz. Az általuk használt kritérium az 1000 egyednél kisebb populáció volt. Ezzel a mércével 515 faj van a kipusztulás szélén, ami a szerzők által vizsgált listán szereplő gerincesek 1,790-a. Ha a kihalás ugyanebben az ütemben folytatódik, a szárazföldi gerincesek populációja mintegy 40 éven belül megfeleződik. Azonban az ütem valószínű 34 Lasd De Vos et al. (2014); Pimm et al. (2014); Ceballos, Ehrlich és Ehrlich (2015). 35 A hatodik kihalást holocén kihalasnak is nevezik, amely a legutolsó jégkorszak végén, mintegy 11 ezer éve kezdődött, ezt a nagy, szárazföldi emlősállatok kihalása jelzi. Kolbert (2014) munkája nyújt áttekintést az épp folyamatban lévő tömeges kihalásról. 54
