Page 21 [21]
OCR
Bevezetés elfogadjuk ezt a tágabb értelmezést, a biodiverzitás gazdaságtana egy portfóliókezelési tanulmánnyá válik. Épp ezért nevezem az aggódó állampolgárt , közösségi befektető"-nek. A Természet olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek alig térnek el a tőkejavaktól. A befektető forgatja az eszközöket a portfóliójában, azonban ez csupán egy szófordulat. A portfóliója gyárakból, kikötőkből, ültetvényekből és mezőgazdasági területekből, bányákból és olajmezőkből áll. Észszerű módon ezeket nem mozdítható eszközöknek tartja. Ezzel szemben a Természet túlnyomórészt mozgó, változó javakból áll. A rovarok és madarak repülnek, a halak úsznak, a szél fúj, a folyók hömpölyögnek, az óceánok áramlanak, és még a földigiliszta is vándorol. A közgazdászok már rég rájöttek, hogy a Természet változékonysága az egyik oka annak, amiért a közösségi befektető nem veszi figyelembe a természeti tőke piaci árait, hogy ezek képviseljék azok társadalmi értékét, még akkor sem, ha létezik azok piaca. Az általunk a természeti javakért és szolgáltatásokért fizetett árak és a társadalmi értékük közötti különbséget tanulmányozzuk (a társadalmi értéküket nevezzük , számviteli árnak") abban az értelemben, amelyet a közgazdászok „externáliáknak", neveznek. Az évek során gazdag és átfogó szakirodalom határozta meg azokat a mérési módszereket (a jog ereje és a társadalmi normák), amelyek a különbség szűkítésére használhatók. A különbség létezése miatt a közösségi befektető ragaszkodik ahhoz, hogy a vállalatok hozzák nyilvánosságra a tevékenységeiket a teljes ellátási láncuk mentén. A közzététel hivatott orvosolni a tökéletlen piaci árakat. Azonban a változékonyság mellett a természetnek van még két olyan tulajdonsága, amely markánsan megkülönbözteti a biodiverzitás gazdaságtanát a termelt tőke jellegével kapcsolatos megérzéseinket formáló közgazdaságtantól. Számos, a természeti világunkat alakító folyamat csendes és láthatatlan. A talajban megdöbbentő számú folyamat zajlik mindhárom jellemző tekintetében. Ezeket a jellemzőket összegezve meg is kapjuk annak okát, hogy miért lehetetlen a Term&szetet (és tágabb értelemben az emberiséget) érő ártalmak visszakövetése a felelősökig. Gyakran még az sem megfigyelhető vagy igazolható, hogy ki az okozója egy-egy konkrét kártételnek. Egyetlen társadalmi mechanizmus sem képes kezelni ezt a problémát a maga teljességében, vagyis nem hozható létre olyan intézmény, amely kikényszerítené a társadalmilag felelős magatartást. Végső soron úgy tűnhet, hogy saját tetteink megítéléséhez mindegyikünknek el kell játszania a bíró s egyben az esküdtszék szerepét is. Ez pedig lehetetlen a Természet és a folyamatai iránti érdeklődés nélkül. 19
