Page 21 [21]
Bevezetés
elfogadjuk ezt a tágabb értelmezést, a biodiverzitás gazdaságtana egy
portfóliókezelési tanulmánnyá válik. Épp ezért nevezem az aggódó
állampolgárt , közösségi befektető"-nek.
A Természet olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek alig térnek
el a tőkejavaktól. A befektető forgatja az eszközöket a portfóliójában,
azonban ez csupán egy szófordulat. A portfóliója gyárakból, kikötőkből,
ültetvényekből és mezőgazdasági területekből, bányákból és olajmezők¬
ből áll. Észszerű módon ezeket nem mozdítható eszközöknek tartja.
Ezzel szemben a Természet túlnyomórészt mozgó, változó javakból
áll. A rovarok és madarak repülnek, a halak úsznak, a szél fúj, a folyók
hömpölyögnek, az óceánok áramlanak, és még a földigiliszta is vándo¬
rol. A közgazdászok már rég rájöttek, hogy a Természet változékonysága
az egyik oka annak, amiért a közösségi befektető nem veszi figyelembe
a természeti tőke piaci árait, hogy ezek képviseljék azok társadalmi
értékét, még akkor sem, ha létezik azok piaca. Az általunk a természeti
javakért és szolgáltatásokért fizetett árak és a társadalmi értékük kö¬
zötti különbséget tanulmányozzuk (a társadalmi értéküket nevezzük
, számviteli árnak") abban az értelemben, amelyet a közgazdászok „ex¬
ternáliáknak", neveznek. Az évek során gazdag és átfogó szakirodalom
határozta meg azokat a mérési módszereket (a jog ereje és a társadalmi
normák), amelyek a különbség szűkítésére használhatók. A különbség
létezése miatt a közösségi befektető ragaszkodik ahhoz, hogy a válla¬
latok hozzák nyilvánosságra a tevékenységeiket a teljes ellátási láncuk
mentén. A közzététel hivatott orvosolni a tökéletlen piaci árakat.
Azonban a változékonyság mellett a természetnek van még két olyan
tulajdonsága, amely markánsan megkülönbözteti a biodiverzitás gazda¬
ságtanát a termelt tőke jellegével kapcsolatos megérzéseinket formáló
közgazdaságtantól. Számos, a természeti világunkat alakító folyamat
csendes és láthatatlan. A talajban megdöbbentő számú folyamat zajlik
mindhárom jellemző tekintetében. Ezeket a jellemzőket összegezve
meg is kapjuk annak okát, hogy miért lehetetlen a Term&szetet (és tá¬
gabb értelemben az emberiséget) érő ártalmak visszakövetése a felelő¬
sökig. Gyakran még az sem megfigyelhető vagy igazolható, hogy ki az
okozója egy-egy konkrét kártételnek. Egyetlen társadalmi mechaniz¬
mus sem képes kezelni ezt a problémát a maga teljességében, vagyis nem
hozható létre olyan intézmény, amely kikényszerítené a társadalmilag
felelős magatartást.
Végső soron úgy tűnhet, hogy saját tetteink megítéléséhez mindegyi¬
künknek el kell játszania a bíró s egyben az esküdtszék szerepét is. Ez
pedig lehetetlen a Természet és a folyamatai iránti érdeklődés nélkül.
19