a természetnek önértéke is van. A természet álló- és alkalmazkodó ké¬
pességének a forrása és biztosítéka annak fajgazdagsága, változatossága.
Korunkban a természet kiaknázása messze túllépi azt a határt, amit a
természet tartósan kibír, elvisel, és ez mind a jelen, mind a jövő gene¬
rációk életét veszélyezteti. A megoldáshoz mindenkinek el kell fogadni
azt az igazságot, hogy a gazdaság — mint alrendszer — van a társadalmi
rendszerbe és azzal együtt a természetbe ágyazva! A természet nem
valamely esetleges, külső tényezője a gazdaságnak! El kell tehát vetni
a gazdasági modellek azon axiómáját, premisszáját, hogy a kimerülő,
eltűnő természet technológiával helyettesíthető. Fenyegető helyzetünk
oka mélyen gyökerező és szerteágazó, kiterjedt, intézményi szintű hiba,
totális gazdaságpolitikai rendszerhiba, súlyos mulasztás. Nem szerepel¬
tetjük értékén a természetet a gazdasági elszámolásokban; nem tartjuk
számon a természeti tőkét, ,vagyont"; a természet valós ára és értéke
nem jelenik meg az ipari, kereskedelmi, agrár, bányászati piaci árakban.
A kormányok súlyos felelősséget hordoznak: állampolgáraik számára
a természet kizsákmányolása kifizetődőbb lett annak védelménél; a
közkiadásokban elsőbbséget élvez a fenntarthatatlan gazdasági tevé¬
kenységek támogatása. Az ebből fakadó kár a Jelentés szerint globálisan
mintegy 4-6 ezer milliárd dollárra rúgott évente a 2010-es évek végére.
Rendszerváltoztatásra van tehát szükség. Egészen máshogy kell mér¬
nünk a haladást, a jólétet, mint eddig — a GDP erre teljesen alkalmatlan.
Kulcsfontosságú a fenntartható, környezetbarát, diverz, mozaikos
mezőgazdaság megteremtése, a körkörös anyagforgalom, a befektetések
a természet védelmébe, helyreállításába, a természeti tőkébe, a nemzeti
joghatóságokon kívüli — főleg óceáni — területek nemzetközi igazgatás
alá vonása, valamint a társadalmi változások, így a nők oktatása, esély¬
egyenlősége, a női szerepek és szerepvállalás egyenlőként való elisme¬
rése a társadalomban.
Átfogó ökológiai, holisztikus feladat, amit mindezzel 4 biodiverzitás
közgazdaságtana elénk állít!
Elfogadjuk vajon végre a , piros pirulát"?
Ennek reményét s ezzel a fordulatnak, rendszerváltoztatásnak a re¬
ményét a szerző nem adja fel. Az előttünk álló kihívás tartalma — írja
— lényegileg nem új; ami új, az az esetleges kudarc következményének
hordereje. Sokan vagyunk, és félelmetesen nagy hatású eszközökkel
dolgozunk. A jelentésben javasolt, ott részletesen megalapozott fordu¬
lathoz azonban — mutat rá Dasgupta professzor — annak az emberképnek
is feltétlenül változnia kell, amelyből a most bevett gazdasági modellek