Seite 206 [206]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN is jelen van. Ebben az öt és fél órás előadásban választ fogunk kapni mindarra, amit Vidnyánszky színházi nyelve képvisel. KA: Az orosz színházi mentalitás is sokféle, különösen a mostani. Oroszországban is van egy folyamatos változás, de ami egy stabilabb pont lehet talán, az valamiféle spirituális hozzáállás. Ezt sokan, sokféleképpen fogalmazták meg, Attila is. Amikor a világról, a valóságról szóló diskurzus egyfajta horizontális perspektívában zajlik, vagyis társadalmi kérdésekkel, érzelmi kérdésekkel foglalkozik, hiányzik belőle a vertikális perspektíva, akkor egy szűkebb kontextusnál marad meg. Ami pedig jellemző és sajátos orosz megközelítés, az épp a vertikális, transzcendens perspektíva feltételezése. Attila kísérletet tesz arra, hogy ez a perspektíva az ő rendezéseiben is jelen legyen. SzZS: Vidnyánszky a Nemzeti Színház vezetésére benyújtott pályázatában arra hivatkozik, hogy a Nemzeti Színház helyét, szerepét újra kell identifikálni. Egy szellemtörténeti vonulatot rajzolt föl, nemcsak a filozófus Hamvas Bélát említi meg, hanem József Attilát is, és Weöres Sándort is, akinek szintén voltak képzetei a világegészről. Itt hangsúlyosan költőkről van szó, ez sem véletlen. Ők mind a magyar karaktert, világlátást tudták megragadni. Ne ürítsük ki a fogalmainkat még akkor sem, ha kénytelenek vagyunk absztrahálni őket. Nálunk minden konkrét a színpadon. Még az is, ha szent témákhoz nyúlunk, ha hivatkozunk a népművészetre vagy a vallásos hittel átitatott, de ezeréves ittlétünk keresztény kultúrájából fakadó gyöngyszemeire. Nem alkottuk meg a fogalmainkat, amivel le tudnánk írni a saját teljesítményeinket. És ezen bizony még dolgoznunk kell. PV: Zsolt említette a beszélgetésünk előtt, hogy Vidnyánszkynak nincs feltétlenül szüksege dramaturgokra. Ezt hogyan forditjatok le a sajat hivatásotokra, munkatokra? KE: Ő szerzői színházat csinál, van egy saját autentikus világa, víziója az előadásokról. De ez csak részben igaz. Nagyon nyitott, hálás, bármilyen információért, olvasmányért. Lepörög a fejeben egy, az adott drämaszövegröl szölö film. Nem mondanam azt, hogy nincs szüksege dramaturgra. Lehet, hogy nem mindent fogad el, de nagyon-nagyon keri az üj impulzusokat, amelyeket beepit a saját, önálló rendszerébe. Nyilván nem mi mondjuk meg neki az adott előadás koncepcióját, viszont nagyon sok mindent hozzá tudunk tenni, amiért Attila hálás. VE: Egy dolog diktál, ez pedig az előadáshoz vezető konkrét út: a próbafolyamat. Az ezelőtti munkálkodások a szövegen, a koncepciógyártás, eszmekeresés, ez mind nagyon kell, mert egy világot teremt meg ahhoz, hogy a darab ebből a világból megszülessen. De nem ez a lényeg, a lényeg maga a próbafolyamat, amely öntörvényűvé válik. + 204 +
