Seite 206 [206]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
is jelen van. Ebben az öt és fél órás előadásban választ fogunk kapni mindarra,
amit Vidnyánszky színházi nyelve képvisel.
KA: Az orosz színházi mentalitás is sokféle, különösen a mostani. Oroszor¬
szágban is van egy folyamatos változás, de ami egy stabilabb pont lehet talán, az
valamiféle spirituális hozzáállás. Ezt sokan, sokféleképpen fogalmazták meg,
Attila is. Amikor a világról, a valóságról szóló diskurzus egyfajta horizontális
perspektívában zajlik, vagyis társadalmi kérdésekkel, érzelmi kérdésekkel fog¬
lalkozik, hiányzik belőle a vertikális perspektíva, akkor egy szűkebb kontextus¬
nál marad meg. Ami pedig jellemző és sajátos orosz megközelítés, az épp a
vertikális, transzcendens perspektíva feltételezése. Attila kísérletet tesz arra,
hogy ez a perspektíva az ő rendezéseiben is jelen legyen.
SzZS: Vidnyánszky a Nemzeti Színház vezetésére benyújtott pályázatában
arra hivatkozik, hogy a Nemzeti Színház helyét, szerepét újra kell identifikálni.
Egy szellemtörténeti vonulatot rajzolt föl, nemcsak a filozófus Hamvas Bélát
említi meg, hanem József Attilát is, és Weöres Sándort is, akinek szintén voltak
képzetei a világegészről. Itt hangsúlyosan költőkről van szó, ez sem véletlen. Ők
mind a magyar karaktert, világlátást tudták megragadni. Ne ürítsük ki a fogal¬
mainkat még akkor sem, ha kénytelenek vagyunk absztrahálni őket. Nálunk
minden konkrét a színpadon. Még az is, ha szent témákhoz nyúlunk, ha hivat¬
kozunk a népművészetre vagy a vallásos hittel átitatott, de ezeréves ittlétünk
keresztény kultúrájából fakadó gyöngyszemeire. Nem alkottuk meg a fogalma¬
inkat, amivel le tudnánk írni a saját teljesítményeinket. És ezen bizony még
dolgoznunk kell.
PV: Zsolt említette a beszélgetésünk előtt, hogy Vidnyánszkynak nincs feltét¬
lenül szüksege dramaturgokra. Ezt hogyan forditjatok le a sajat hivatásotokra,
munkatokra?
KE: Ő szerzői színházat csinál, van egy saját autentikus világa, víziója az
előadásokról. De ez csak részben igaz. Nagyon nyitott, hálás, bármilyen infor¬
mációért, olvasmányért. Lepörög a fejeben egy, az adott drämaszövegröl szölö
film. Nem mondanam azt, hogy nincs szüksege dramaturgra. Lehet, hogy nem
mindent fogad el, de nagyon-nagyon keri az üj impulzusokat, amelyeket beepit
a saját, önálló rendszerébe. Nyilván nem mi mondjuk meg neki az adott előadás
koncepcióját, viszont nagyon sok mindent hozzá tudunk tenni, amiért Attila
hálás.
VE: Egy dolog diktál, ez pedig az előadáshoz vezető konkrét út: a próbafolya¬
mat. Az ezelőtti munkálkodások a szövegen, a koncepciógyártás, eszmekeresés,
ez mind nagyon kell, mert egy világot teremt meg ahhoz, hogy a darab ebből a
világból megszülessen. De nem ez a lényeg, a lényeg maga a próbafolyamat, amely
öntörvényűvé válik.
+ 204 +