Page 204 [204]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN amelyek rendkívüli kihívások elé állítja színházakat is. Ezenis sokat vitatkoztunk négy éven keresztül kritikusainkkal, hogy ebben a döbbenetes mértékű és léptékű átalakulásban egy nemzeti színháznak mi lehet a helye, a szerepe. Vidnyánszky Attila rendezői és azon belül szerzői színházat csinál, egyként fogja föl a színházvezetői, a rendezői és a rendezésen belül a szövegalakítási, illetve kompozíciós kérdéseket. Az ő személyében tagadhatatlanul jelen van az orosz színházi iskola is. Arról is vitatkozunk, hogy ezt a típusú színházat, amit Attila csinál, költői és/vagy milyen más színháznak nevezzük. Annyiban mindenképp posztmodern rendezőnek tekinthető, hogy föltöri azokat a formahatárokat, amelyeket a régi polgári színjátszás követendőnek vélt. Egy újfajta színházi nyelv megteremtésére törekszik. Ezt a folyamatot az elmúlt három és fél év Vidnyánszkyrendezésein és a vendégrendezők munkáin is egyaránt tapasztalhattuk. Én magam úgy gondolom, hogy ebben a folyamatban most határponthoz érkeztünk. PV: Attila sokszor nyilatkozza azt, hogy ő az ősi magyar színjátszás, a hagyományos színjátszás elemeit keresi. Ez hogyan nyilvánul meg rendezéseiben? KA: Valamiféle autentikus magyar színházi nyelvet próbál megteremteni, aminek bizonyos elemeit a régi magyar színjátszásból veszi át, de nyilván nem egy az egyben lehet ezt a mai színpadra alkalmazni. A hagyományos magyar színházi kultúra elemeit felhasználva olyan összművészeti nyelvet próbál létrehozni, amely a mai magyar közönség számára hitelesen tud megszólalni. KE: Nem hiszem, hogy az ősi kifejezést használta. Tulajdonképpen arról van szó, hogy hogyan nyilvánulhat meg speciálisan egy nemzet karaktere, lelkisége a színházművészet által. Nem a régin van a lényeg, hanem azon, hogy van-e a magyar karakternek a színházban is meghatározó, sajátos vonulata? Ezt nem olyan egyszerű megtalálni. A MITEM ideje alatt komoly színházi embereket faggattunk arról, hogy lehetnek-e, vannak-e ilyen nemzeti karakterek. Utolérhetők-e ezek akár színházi drámában, nyelvben? SzzZs: Ezt a törekvést ki lehet mutatni Vidnyánszky rendezésiben. Előszeretettel használ a színpadán epikus, költői — mert az epikába a költői epika is, az eposz is beletartozik — szövegeket. Egyaránt gondolhatunk e kapcsán az ógörög drámákra és Petőfi Sándor elbeszélő költeményeire is. Tehát amikor én paradigmaváltásról beszélek, nem csupán stílusváltást értek rajta, hanem ennél sokkal mélyebb kulturális merítést is. KA: Ha azt mondjuk, hogy orosz színház vagy orosz iskola, akkor rögtön Sztanyiszlavszkij, Mejerhold jutnak eszünkbe. Ha a német színházra gondolunk, akkor Brecht, ha az olasz színházról beszélünk, akkor Georgio Strehler munkásságát említjük. Az angol színház kapcsán is vannak asszociációink, a francia színházról, a román színházról is, de hogyha a magyar színház lényegét, s 202 ¢
