Seite 203 [203]
OCR
FÜGGELÉK PV: Melyek voltak azok a fő irányvonalak, amelyeket a Nemzeti Színház az elmúlt néhány évben képviselt? Verebes Ernő (VE): Vidnyánszky Attila ars poeticája, hogy legyenek olyan pillérelőadások, amelyek mindenféleképpen a repertoár meghatározó részét kell képezzék. Ilyenek például a magyar klasszikusok: Az ember tragédiája, a Bánk bán és a Csongor és Tünde. A másik, általa képviselt fontos irányvonal olyan összművészetiségben nyilvánul meg, amely egyaránt magában foglalja a zenét, a szcenográfiát, a szöveget, a koreográfiát. Vidnyánszky összművészeti alkotásokat hoz létre, amit mi sokszor költői színházként emlegetünk. Ennek lényegi vonása szerintem az, hogy olyan elrugaszkodottságot tapasztalhatunk meg általa, amelyben nem az értelem a meghatározó, hanem inkább a műre való rácsodálkozás. Ezek közé a rendezések közé sorolható többek között pl. a Szent Johannáról szóló előadás. Fontos ars poeticai megnyilvánulások azok a manifesztumszerű előadások is, amelyek egyfajta történelmi panoptikumot szerepeltetnek, és ezt lényegítik át egyfajta poétikává a színpadon, ilyen példaként a Tóth Ilonka című előadás. A többi, repertoáron levő előadás ezekhez illeszkedve már könnyed tud lenni kihúzható, nyilván ezek után ez nem is baj. Kozma András (KA): Vidnyánszky Attila számára nagyon fontos a magyar klasszikusok, a magyar kultúra, a nyelv képviselete, és ezzel párhuzamosan és legalább ilyen hangsúllyal a világszínház. Attila tudatosan hív más színházi kultúrákból származó rendezőket, alkotókat, amivel a társulatot, a Nemzeti Színházat és ilyen értelemben a színházi életet is igyekszik megtermékenyíteni. Csak párat említve: Silviu Purcáretét, David Doiasvilit, Viktor Rizsakovot, Andrzej Bubient mar meghivta a Nemzetibe. A költői színház, vagyis a poézis jelenléte a Vidnyánszky-rendezésekben egy elemeltebb megfogalmazása a valóságnak. A meghívott mesterekre, rendezőkre is jellemző egyfajta spirituális, metafizikai gondolkodásmód, ők is próbálják az előadásaik során tágítani a valóság kereteit. Kulcsár Edit (KE): Amikor egy évadot összeállítunk és darabokat válogatunk, akkor tulajdonképpen nem feltétlenül a legnépszerűbb vagy divatosabb drámairodalmak felé nyúlunk, hanem sokszor a szomszéd nemzetek nagy drámaíróihoz fordulunk, vagy akár nálunk még nem sokat játszott darabokat keresünk. Próbáljuk a körülöttünk élő nemzetek értékeit is megismertetni és bemutatni, mikor több, mikor kevesebb sikerrel. Szerintem ebbe a vonulatba tartozott az első évadban Caragiale vígjátéka a Zűrzavaros éjszaka, a tavalyi évadban pedig a Branislav Nusié-komédia, A miniszter felesége, ami egy szerb nemzeti klasszikus dráma, és eddig nagyon ritkán játszották Magyarországon. Szász Zsolt (SzZs): Kultúrák, hitek, vallások közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi a színház világában is. Olyan alapkérdések vetődnek föl az egyénben, a kisebb-nagyobb közösségben, társadalmak, sőt kultúrkörök vonatkozásában, s 201"
