Oldal 194 [194]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
foglalkoztam, úgy gondolom, hogy a két alkotó színházi világa a kortárs színház
dekonstrukciós olvasata felől is megközelíthető.
Pavis írja, hogy költői szöveg areferenciális,""" ami a rendezőnek szabadabb
teret biztosít, mint a szerzői instrukciókkal ellátott dr$ámaszöveg, ugyanakkor a
nézőnek is nagyobb lehetőséget enged arra, hogy elinduljon szabad asszociáci¬
óinak irányába. Vidnyánszky és Visky liturgikus, poétikus színházi nyelvhasz¬
nálata egyrészt szétveti a hagyományos színházi nyelv kereteit, másrészt átírja
a kereszténységre jellemző hagyományos kommunikáció szerkezetét, mert
sokszor kerülik a kötött szemantikájú keresztény jelentésrendszert. Amellett,
hogy az általam vizsgált alkotók kortárs élettörténetekbe ültetik az újszövetségi
eseményeket, számos esetben dekonstruálják a keresztény hithirdetés hagyomá¬
nyos nyelvhasználatát. Alkotásaik egy része akkor is a megváltástörténetről szól,
amikor Krisztus neve el sem hangzik az előadásban, és a színre vitt alkotás nem
elevenít fel konkrét újszövetségi részleteket.
Mivel sem Vidnyánszky, sem Visky alkotói pályája nincs lezárva, e kötetben
a két alkotó által képviselt színház közelmúltját és jelenét a maga töredékessé¬
gében, befejezetlenségében tudtam vizsgálni. Visky drámáit kivétel nélkül szín¬
padra állították — jelenleg Debrecenben próbálják A test történeteit. Elemzésem
tárgyául azokat a rendezéseket választottam, amelyeket a szerző által képviselt
színházelmélethez közelinek éreztem. Vidnyánszky rendezései közül azokat
elemeztem, amelyekben leginkább felismerhetőek a költői színház jellemzői,
valamint a liturgikus vonások. Életművét illetően az epikus művekből életre
hívott, költői jelzővel illetett előadások elemzése lehet további kihívás, amely
jogosságára Urbán Balázs rövid írása is felhívja a figyelmet, utalva arra, hogy a
hosszú lélegzetvételű prózai művek esetében - pl. Úri muri, Bűn és bűnhődés
— az adaptáció célja és iránya eltérő, de , a szövegkönyv kialakításának módsze¬
reben hasonlösägok is megfigyelhetöek”.°°® Mivel a Vidnyánszky-életmű szerves
részét képezik az operák is, érdekes lenne egy tanulmánykötetben megvizsgálni
az általa rendezett operák összművészeti jellegét. Hasonló keretek között lehet¬
ne foglalkozni Pilinszky és Visky verseinek párhuzamos vonásaival, amelyekről
a Visky-köteteket méltatók tábora keveset szól, valamint mélyebb kutatást igé¬
nyelne az erdelyi alkotö verseinek &s drämaszövegeinek összevetése is. Meglátá¬
som szerint, Visky drämaszövegeiböl tobb részletet kiemelve össze lehetne állí¬
tani egy verseskötetet, ugyanakkor anem drämaszövegszeletekkent megszületö
versek szimbólumrendszerét, dramaturgiáját érdemes volna összevetni a dc-ámák
felépítésével és szimbolikájával. A kolozsvári drcrámaíró színházelméleti írásaiból,
567 Pavis: Színházi szótár, 251.
568 Urbán Balázs: Lira és epika Vidnyänszky Attila szinhäzäban, Szinhaz, 51. evf., 2018/4, 21.
s 192 "