Seite 193 [193]
OCR
ÖSSZEGZÉS kompozíciót az előadás összművészeti jellege, valamint a foszlánydramaturgia határozza meg. Vidnyánszky és Visky színpadköltészete eltér egymástól, de a költészet a szcenika legmeghatározóbb elemeként mindkét alkotóra jellemző, és ars poeticaként vallják a költői, poétikus színház létjogosultságát. A költői nyelv színpadi megvalósulásában mindkettejüknél a jelek kiterjesztése kap hangsúlyos szerepet, amely következményeként az emberi testek és sorsok Krisztus-metaforaként ágyazódnak a színpad terébe. Színházi világukat erőteljes képiség, ahagyományos színpadi idő és tér megbontása, az ok-okozati viszonyok homálya, egy-egy hangulat vagy lelkiállapot színpadra rendezése, a zene és a mozgás hangsúlyos volta jellemzi. Szcenikus költeményeik középpontjában a metafora működése az, amely lehetővé teszi a jelenlevő személyekben létrejövő transzformációt oly módon, hogy a metaforikus ábrázolásmód nem marad meg csupán a műalkotás keretein belül, hanem a transzformáció segítségével magát a jelenlevőt is Krisztus-metaforává teheti. Visky szavaival élve mindkét alkotót annak felfedezése foglalkoztatja, , hogyan viselkedeik ugyanaz a szöveg különböző terekben, mivé válik az Írás, akár nagy betűvel is, a Szentírás, amikor sbedobjukx a térbe, xodavetjiik«, és élni hagyjuk.”>*4 »AZ a program, amely a költészetet visszavezetni szándékozik az írás transzperszonälis — Es szentsegi jelöletü — cselekvéséhez, a sleépítés folyamatac, a hithirdeté beszéd dekonstrukcidjaval jar egyiitt”°® — írja Pilinszky írásai kapcsán Mártonffy. Ha a kortárs színház palettáján helyezzük el Vidnyánszky költői kategóriába sorolható rendezéseit vagy a színpadra állított Visky-drámákat, olyan alkotásokkal találjuk szemben magunkat, amelyek dekonstrukciós mozzanatokat is hordoznak magukban. Jacgues Derrida A kegyetlenség színháza és a reprezentáció bezáródása című tanulmányából" kiderül, hogy a filozófus szerint a színház akkor logocentrikus és teologikus, ha egy szerző-teremtő távolról megszabja a reprezentáció idejét és értelmét. A dekonstrukciós elemeket magukba foglaló színházi előadások olyan nyitott dramatikus és színházi textusokat hívnak életre, amelyek lehetőséget adnak a jelenlevők közti találkozás-esemény megélésére, és a résztvevők egymáshoz való viszonyának átértelmezésére, újragondolására adnak lehetőséget. Bár kutatásaim során elsősorban a metaforikus és a szimbolikus jelentésképzéssel, költészet és ritualitás összefüggéseivel 564 Hegyi Réka: A rendező barátja és rossz lelkiismerete. Beszélgetés Visky Andrással, Látó, 15. evf., 2004/8-9. http://epa.oszk.hu/00300/00384/00019/02.html (Letöltes: 2021. október 21.) 565 Mártonffy: Biblikus hagyomány, 117. 566 Derrida: A kegyetlenség színháza. s 191 "
