Oldal 192 [192]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN szövegek, ezért lehetséges, hogy a színpadra állított Visky-drámák szcenográfiája is többnyire ezt az irányt képviseli. A színpadra rendezett alkotásokban a hangsúly általában az emberi testre, a színész és a néző testére helyeződik. Hankovszky Tamás Pilinszky kapcsán megfogalmazza, hogy a költő művészetfilozófiai rendszerben gondolkodik, és sajátos eszményt képvisel, amit szeretne megvalósítani művészetében." Meglátásom szerint Visky egyrészt továbbmélyíti a költő színházról való gondolkodásmódját, amelyet a gyakorlatban saját drämäin keresztül meg is valósít. Bár Vidnyánszky műveiben Pilinszky színházesztétikájának alapjai kimutathatók, a rendező nem követi tudatosan a költő által kijelölt irányt, nem is hivatkozik rá rendezései és az általa képviselt költői színház gyakorlatában. A kettejük közötti kapcsolat inkább áttételeken keresztül mutatkozik meg, Vidnyánszky színháza elsősorban orosz-ukrán hagyományokat követ, magába építve a magyar kultúrára jellemző népi vonásokat is. Sin Edina tanulmánya kiemeli az oroszukrán színház poétikus jellemzőit, amelyek Vidnyánszky színházára is érvényesek: filozofikus témák és gondolatok, szimbólumok sokasága, jelsűrűség, nagyfokú vizualitás, az adott kultúrára jellemző népszokások, zenei világ, rituálék megjelenítése a színműben."? Mindezek mellett Vidnyánszky is felborítja a színház klasszikus modelljében megszokott linearitást, elhagyja a dobozszínpadra jellemző térhasználatot, metaforikus szcenográfiát épít fel. Vagyis, mint a rituális színházi gyakorlat megvalósítója, a néző számára olyan, Kékesi Kun által leírt , határátlépést implikál, amikor a színházat vsajátx rendszerén kívülről kell elgondolnia: amikor ki kell lépnie abból a pozícióból, amelyet a reprezentáció klasszikus rendje jelöl ki neki.""? Vidnyánszkyra a liturgikus terek használata és különböző liturgikus elemek felvonultatása is jellemző, bár nem követi mindig tudatosan a katolikus szentmise kompozícióját, számos elemét ábrázolja színpadon, rendezései során a mise en scéne sokszor szakrális térre, a térbeli költészet szakralitására emlékezteti a nézőt. Költői színházának struktúrája a dramatikus szöveget sokszor háttérbe szorítja, és csak az előadás mellékes elemeként kezeli. Rendezéseiben több szálon, párhuzamosan futnak az események, jelhasználatát nagyfokú polifónia uralja, amely jelentősen hat a néző érzékelésére. Az erőteljes zeneiség, a színdarabok dinamikája fokozza azt a törekvést, hogy az előadás elsősorban a befogadó érzelmeire hasson. Rendezéseiben a 561 Hankovszky: A , hit közegében" fogant esztétika, 90. 562 Sin: Vázlat a Vidnyánszky Attila-féle költői színházról, 94. 563 Kékesi Kun Árpád: A határátlépés (színház) kulturális fenomenológiája, in Mestyán Ádám — Horväth Eszter (szerk.), Lätvany/szinhaz, Budapest, LHarmattan, 73. s 190 "
