Oldal 192 [192]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
szövegek, ezért lehetséges, hogy a színpadra állított Visky-drámák szcenográfiája
is többnyire ezt az irányt képviseli. A színpadra rendezett alkotásokban a hang¬
súly általában az emberi testre, a színész és a néző testére helyeződik. Hankovszky
Tamás Pilinszky kapcsán megfogalmazza, hogy a költő művészetfilozófiai rend¬
szerben gondolkodik, és sajátos eszményt képvisel, amit szeretne megvalósítani
művészetében." Meglátásom szerint Visky egyrészt továbbmélyíti a költő szín¬
házról való gondolkodásmódját, amelyet a gyakorlatban saját drämäin keresztül
meg is valósít.
Bár Vidnyánszky műveiben Pilinszky színházesztétikájának alapjai kimutat¬
hatók, a rendező nem követi tudatosan a költő által kijelölt irányt, nem is hivat¬
kozik rá rendezései és az általa képviselt költői színház gyakorlatában. A kettejük
közötti kapcsolat inkább áttételeken keresztül mutatkozik meg, Vidnyánszky
színháza elsősorban orosz-ukrán hagyományokat követ, magába építve a magyar
kultúrára jellemző népi vonásokat is. Sin Edina tanulmánya kiemeli az orosz¬
ukrán színház poétikus jellemzőit, amelyek Vidnyánszky színházára is érvénye¬
sek: filozofikus témák és gondolatok, szimbólumok sokasága, jelsűrűség, nagy¬
fokú vizualitás, az adott kultúrára jellemző népszokások, zenei világ, rituálék
megjelenítése a színműben."? Mindezek mellett Vidnyánszky is felborítja a
színház klasszikus modelljében megszokott linearitást, elhagyja a dobozszín¬
padra jellemző térhasználatot, metaforikus szcenográfiát épít fel. Vagyis, mint
a rituális színházi gyakorlat megvalósítója, a néző számára olyan, Kékesi Kun
által leírt , határátlépést implikál, amikor a színházat vsajátx rendszerén kívülről
kell elgondolnia: amikor ki kell lépnie abból a pozícióból, amelyet a reprezentá¬
ció klasszikus rendje jelöl ki neki.""? Vidnyánszkyra a liturgikus terek haszná¬
lata és különböző liturgikus elemek felvonultatása is jellemző, bár nem követi
mindig tudatosan a katolikus szentmise kompozícióját, számos elemét ábrázol¬
ja színpadon, rendezései során a mise en scéne sokszor szakrális térre, a térbeli
költészet szakralitására emlékezteti a nézőt. Költői színházának struktúrája a
dramatikus szöveget sokszor háttérbe szorítja, és csak az előadás mellékes ele¬
meként kezeli. Rendezéseiben több szálon, párhuzamosan futnak az események,
jelhasználatát nagyfokú polifónia uralja, amely jelentősen hat a néző érzékelé¬
sére. Az erőteljes zeneiség, a színdarabok dinamikája fokozza azt a törekvést,
hogy az előadás elsősorban a befogadó érzelmeire hasson. Rendezéseiben a
561 Hankovszky: A , hit közegében" fogant esztétika, 90.
562 Sin: Vázlat a Vidnyánszky Attila-féle költői színházról, 94.
563 Kékesi Kun Árpád: A határátlépés (színház) kulturális fenomenológiája, in Mestyán Ádám —
Horväth Eszter (szerk.), Lätvany/szinhaz, Budapest, LHarmattan, 73.
s 190 "